Az Ülök és nézem valós és szürreális képek sora, amelyek fantáziadús művészi formában tükröznek társadalmi problémákat.
Gábor Balázs először a kézdivásárhelyi Kreakids Stúdió kreativitásfejlesztő magániskolában készített animációt, még iskolásként. 2016-ban készült el az animációval, amely a yesyes zenekar Papers című dalának videóklipje lett. Bár eredetileg inkább az alkalmazott grafika érdekelte, a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem reklámgrafika szakán találkozott a filmmel, animációval is, vizsgamunkája a Fél óra csend című kísérleti film lett, amelyet beválogattak a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) helyi versenyére. Frissen díjazott animációja, az Ülök és nézem szintén vizsgamunka, a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Színház és Film Karának A kisjátékfilm művészete című mesterképzését zárta le ezzel. Időközben a BBTE Történelem és Filozófia Karán is mesterizik, Kritikai elmélet és multikulturális tanulmányok szakon, ahol szintén foglalkozik mozgóképpel.
Az irodalmi, filmes, képzőművészeti, zenei és művészetelméleti utalásokban gazdag film ötlete tulajdonképpen egy versélményből indult:
Walt Whitman Ülök és nézem (I Sit and Look Out) című, az 1850-es években íródott költeményéből, és évekbe telt, amíg megszületett hozzá a megfelelő vizuális forma, árulta el Gábor Balázs. „2015-ben kezdődött a projekt története, akkor láttam a Holt költők társaságát, ami egy közepes film, nem is lényeges, de abban említették Whitmant, és utánanéztem. Egy évre rá nagymamám padlásán kaptam egy Whitman-kötetet, magyar fordításban, az 1960-as évekből. Abban találtam meg a verset. Nagyon megtetszett, már akkor gondoltam, hogy meg kellene filmesítsem, volt egy forgatókönyvem is, de nem éreztem úgy, hogy meg tudnám csinálni” – mesélte. A kép csak jóval később, 2020-ban „állt össze”, amikor Gregus Zoltán, a Kolozsvári Magyar Filozófia Intézet tanára figyelmébe ajánlotta Roland Barthes Világoskamráját, amelyben a whitmani sorok megfelelőjére talált rá.
Mint mondta, elhatározta, hogy a mesteri disszertáció alkalmával mindenképp végére jár az ötletnek. 2020 nyarán és őszén sokat ötletelt, anyagot gyűjtött. Legfőképp az avantgárd irányzatokhoz, a szürrealizmushoz, a dadaizmushoz kapcsolódó filmek, festmények inspirálták,
többek között René Magritte és Salvador Dalí munkái.
„A huszadik század eleji képek, legyen az mozgókép vagy állókép, olyan kifejezőek, vizuálisan nagyon erősek, hogy úgy éreztem, izgalmas visszatekinteni rájuk kicsit mai szemmel” – mondta az alkotó arról, hogy miért vonzotta a szürrealizmus.
Gábor Balázs filmjében konkrétan utal az első szürrealista filmnek tekintett 1929-es Andalúziai kutyára az ikonikus „szemfelnyitás” jelenet parafrázisával. „Az Andalúziai kutyában az volt a koncepció, hogy a nézők szemét felnyissák a filmre. Annak már mindjárt száz éve, és nagyon eltávolodtunk attól a filmtől, amire a nézők szemét eredetileg megpróbálták felnyitni, hogy művészetként lássák, ne cirkuszi látványosságként. Nálam a kamera szeme, lencséje nyílik fel, utalásként arra, hogy a filmnek önmagára nyissuk rá a szemét. Most már a film távolodott el attól, mint ami Dalí idejében volt, és ehhez kicsit vissza lehetne térni. Akkor is volt sok rossz film, de a jobbak talán jobbak voltak a mostaniaknál” – mondta.
A film szaktanácsadója M. Tóth Géza Oscar-jelölt animációs rendező volt, aki segített az összegyűjtött képi elemeket „értelmezési hálóvá” alakítani. „Bucsi Réka Symphony No. 42 című filmje volt egy nagyon közeli példa, képkockáról képkockára néztem, teljesen szétszedtük, hogy értelmezzük. Ott is vannak utalások, sok asszociatív kép, és mindegyik kép valamilyen módon kapcsolódik egy másikhoz. Ez volt a cél nálam is, hogy ne essenek szét a képek, hanem álljon össze egy nagy mondattá. A másik az volt, hogy a hangon minél többet dolgozzunk, az is nagyon fontos, legalább annyira, mint a kép” – részletezte Gábor Balázs.
A teljes interjú a Maszol.ro oldalán olvasható.
