Ki ez a zsémbes, mogorva és gőgös nőszemély, aki mellett a Banks gyerekek olykor nyakukat behúzva sétáltak a parkban, és akinek lehetetlen természete dacára mégis olyan népszerűek lettek a történetei? Mary Poppins nem igazán kedves, és meglehetősen kiszámítható a jelleme, csak ne sértsük meg a hiúságát, és ne feltételezzünk róla olyan csacskaságokat, hogy hengerbucskázott, matrózokkal táncolt vagy épp a levegőben ugrabugrált. Hiszen utólag úgyis letagadja az egészet.
Mary Poppins először a keleti széllel érkezett a Banks csemetékhez: Jane-hez, Michaelhoz és az ikrekhez, a gyerekek pedig varázslatos kalandokban vesznek részt a szigorú nevelőnővel. A történeteket csupa hétköznapi vagy annak tűnő szereplő lakja: mesterember, mindenes, boltos és léggömbárus, de felbukkannak állatok, megelevenedett csillagképek, mesehősök és mitológiai alakok is.
Pamela Lyndon Travers ausztrál írónő Angliában írta az első Mary Poppins-könyvet 1934-ben, amelyet további hét követett egészen 1988-ig. Az első két kötettel a magyar gyerekek viszonylag hamar, 1936-ban és ’37-ben ismerkedhettek meg, majd a hetvenes években a harmadikat is kiadták. Két könyv a kilencvenes években, kettő pedig 2000 után jelent meg.
Valahol máshol
Mary Poppins a mesealakok közöttl az átlagemberek között megbúvó, bűbájt gyakorló szereplők családjába tartozik. A történetekben számos alakról kiderül, hogy valahová máshová tartozik, máshol van otthon. Ott, ahonnan Mary Poppins is érkezett, majd ahová, a Banks gyerekek és az olvasók legnagyobb sajnálatára, el is távozott. Olykor a széllel, olykor körhintával vagy papírsárkánnyal, esetleg csupán szimbolikusan kilépett a másik ajtón.
Hogy hol van ez a máshol, arra természetesen nem kapunk választ, a Mary Poppins-könyvek világa nem ad teljes bepillantást a varázsvilágba, ahogyan azt a mai mesékben és fantasykban megszokhattuk. Ebben a világban nem lehet vizsgázni varázsigékből, sőt minisztériuma sincs a mágiaügynek, bizony mindent az olvasónak kell elképzelnie.
Népes szereplőgárda
Annyira dús mesék ezek, tele érdekes szereplőkkel, hogy felsorolni is nehéz a kalandok és az alakok sokaságát. Vannak közöttük átlagemberek, akikkel csak úgy megtörténnek a csodák, például Mary nagybátyjai, Wigg bácsi, aki a születésnapján nevetőgázzal töltődik fel, és lebeg a levegőben, Trilla bácsi, akinek a május harmadikát követő második esős vasárnap utáni első újholdkor hét kívánsága valóra válik vagy Bucska úr, aki időnként egy tótágasra állt világban él, maga is a feje tetejére fordulva.
A történetekből magyarázatot kapunk arra is, hogyan kerülnek a csillagok az égre, s hogy tavasszal mitől lesz virágos és üde zöld a természet. Mary elviszi a gyerekeket egy égi cirkuszba, ahol csillagképek kelnek életre; teliholdkor az állatkertbe a születésnapjára; dagálybuliba a tenger fenekére és szilveszter éjszakájára a megelevenedett mesehősök közé.
Amikor Michael egy különleges iránytűvel véletlenül egyszerre utazik el a négy világtájra, Jane pedig egy megrepedt porcelántányér múltbeli, festett figurái közt reked, azonnal a térben és időben elveszett gyerekek segítségére siet. A Banks testvérek időnként a levegőbe emelkednek varázslatos léggömbökkel vagy árpacukorlovakkal, megismerkednek a Fiastyúk második csillagával, Majával, aki ajándékokat vásárol a testvéreinek karácsonykor, valamint a parkban álló márványszobor kisfiúval és delfinével.
Ismétlődések
Hamar szembetűnik, hogy a történetek váza nagyon hasonlít egymásra. A gyerekek vagy Mary különös barátait és rokonait látogatják meg, olykor egy érdekes helyszínen egy nagyszabású forgatag résztvevői lesznek, máskor furcsa alakokkal találkoznak. A legtöbb fantasztikus kaland végén azonban Mary mindent letagad, a gyerekek pedig beleesnek a csapdába, és kíváncsiskodnak. Minden alkalommal ez a sorrend: kaland, emlékezés, tagadás, aztán előkerül a bizonyíték arra, hogy mégis megtörtént az esemény.
Kissé idegennek hatnak a száz évvel ezelőtti, meglehetősen merev és hűvös angolszász nevelési módszerek, amelyek alapvetése, hogy a gyerek eleve rossz, és ha megkockáztat egy bátortalan véleménynyilvánítást, akkor szemtelenkedik.
Természetesen nem ez a könyv vezérfonala, csak itt-ott előbukkan a lapokról. Bár Mary Poppins is hasonló elveket vall, sokszor rajtakapjuk, hogy egy szipogás után megenyhül.
A csudálatos Mary-könyvek mára sem vesztették el varázsukat. Persze itt-ott egyértelműen lassabb lett a történetmesélés, a nyelvezet nem pörgős, de nem is elavult. A mai gyerekeknek is érdekes lehet a régimódi illemszabályok szerint nevelt gyerekek élete, talán nem akadnak fenn azon, hogy minek kesztyűt venni tavasszal vagy mi a csudát csinált Banks mama egész nap, amikor mindenre volt alkalmazottja. Ezeket az apróságokat úgyis felülírja a temérdek csuda.
Feldolgozások
A Mary Poppins-könyvek rajongói nagyon sokat köszönhetnek a Disney-gépezetnek, amelynek egyik feldolgozása, rikító-habos musicalje köszönőviszonyban sincs a mesékkel. A szúrós, apró fekete szemű Mary Poppinst kék szemű, bájos nőkkel eljátszatni – akik ráadásul időnként dalra is fakadnak – csudálatos melléfogás. De így legalább nem rajzolta át a könyv szereplőit semmilyen vizuális beavatkozás, az olvasók megmaradhatnak Mary Shepard illusztrációit továbbgondolva a saját képzeletüknél.
Szokács Eszter
P. L. Travers: A csudálatos Mary, A csudálatos Mary visszatér, A csudálatos Mary kinyitja az ajtót. Illusztrátor: Mary Shepard. Fordító: Benedek Marcell. Móra Gyerekkönyvkiadó, 1970-es évek
A teljes cikk a MeseCentrum oldalán olvasharó.
