Melis György a II. világháborút követő fél évszázad meghatározó operaénekese volt. Aki jellegzetes hangját, mintaszerű szövegmondását egyszer hallotta, sohasem felejti. Igazi énekes színészként kiválóan maszkírozható arccal, remekül öltöztethető sudár termetével azok figyelmét is felhívta magára, akik nem voltak az Operaház vagy a Erkel Színház rendszeres vendégei. Mozart- és a bel canto figurái – többek közt Don Giovanni, Almaviva (Figaro házassága), Don Pasquale, Enrico (A csengő) – közt éppúgy otthonosan mozgott, mint a nagy Verdi-hősök – pl. Falstaff, Macbeth, Nabucco, Amonasro (Aida), Jago (Otello), Posa márki (Don Carlos) Renato (Az álarcosbál) – kosztümjeiben.
Generációjának legizgalmasabb Kékszakállú hercegeként megfordult a milanói Scala színpadán éppúgy, mint a Walter Felstenstein vezette Komische Oper Berlinben Don Giovanniként. De sokak számára nyújtott emlékezetes alakítást Háry János vagy János vitéz szerepében, operettekben, sőt, az opera berkein kívül, opera- és prózai filmszínészként és nótaénekesként is.
Melis György emlékét több könyv, számos rádió-, lemez- és tévéfelvétel őrzi, 1949 és 2005 között csak az Operaházban 90 produkció 68 különböző szerepében több mint 2200 estén szolgálta a közönséget. Az évforduló alkalmából a nagy magyar bariton ezer arcából száz portét idéz meg a Karczag Márton kurátor által jegyzett kiállítás a Vörös Szalonban.
A nyitóképen Sudlik Mária és Melis György a Falstaff 1988-as előadásában. Forrás: Operaház Archívum
