Kilenc ámulatba ejtő csókábrázolás Toulouse-Lautrectől Banksyig

Antonio Canova – Ámor és Psziché (1787–1793)

A velencei szobrász a barokktól eltávolodva az antik művészet ideáihoz nyúlt vissza, számos mitológiai tárgyú szobrot alkotott. Egyik legismertebb alkotása Ámort és Pszichét ábrázolja abban a megható pillanatban, amikor Pszichét – aki a tiltott doboz kinyitása után mély, halálos álomba merült – Ámor csókja ébreszti fel. Canova ügyesen ragadja meg a jelenet felfokozott és humanista érzelmeit, különös figyelmet fordítva a figurák életszerűségére és intim elhelyezésére.

Francesco Hayez – A csók (1859)

A 19. században egy ilyen szenvedélyes csókábrázolás még kifejezetten felforgatónak számított, a művészettörténészek mégis Hayez legjobb munkájának tekintik. A kép témája – egy katona elindul a háborúba és búcsúcsókot ad szerelmének – csak az egyik rétege a festménynek. Az 1848-as első olasz függetlenségi háborúban a felkelők kudarcot vallottak a Habsburgok ellen, a férfi köpenyébe rejtett tőr a helyzettel szembeni lázadás és ellenállás jelképe. A nő ruhájának kékje és a férfi harisnyájának élénk pirosa mind utalások a szövetséges franciák zászlajának színére. Hayez négy változatban is elkészítette a festményt, amelyeken egyre egyértelműbbé tette a patrióta jeleket.

Auguste Rodin – A csók (1882)

A csók Rodin egyik legismertebb alkotása, amelynek címe eredetileg Francesca da Rimini volt. A 13. századi olasz nemesasszonyt Dante a Pokol című művében örökítette meg, aki beleszeret férje öccsébe, miközben Lancelot és Guinevere történetét olvassák. A házasságtörést férje felfedezi és megöli a szerelmespárt. Rodin márványszobra tisztelgés a női öntudat és vágy előtt: a szerelmes nő nem aláveti magát partnerének, hanem teljes lelkesedéssel fordul felé.

Jean-Léon Gérôme – Pügmalión és Galatea (1890)

Pügmalión és Galatea klasszikus görög mítosza jelenik meg a francia festő alkotásán: a szobrász őrülten beleszeret a szobrába, ezért azt kéri Aphrodité istennőtől, hogy keltse azt életre. Jean-Léon Gérôme ennek a jelenetnek különböző változatait festette meg, de a leghíresebb az az ábrázolás, amelyben Galatea hátulról, még szoborként látható, miközben odahajol Pügmaliónhoz, hogy megcsókolja.

William Adolphe Bouguereau – Cupido és Psziché gyermekként (1890)

Szintén a görög-római mondakör ihlette meg a neoklasszicista francia festőt, aki Cupido (vagy Ámor) és Psziché szerelmének három változatát is megfestette: kettőben felnőttek, egyben pedig gyermekek. Ez a kép tiltott románcuk kezdetét ábrázolja: ahogy a felhők között a fiatal kerub arcon csókolja lelki társát, gyönyörűen jelenítik meg az ártatlan, makulátlanul tiszta szerelmet.  

Henri de Toulouse-Lautrec – Ágyban: a csók (1892)

A Toulouse-Lautrec név már önmagában elegendő ahhoz, hogy rögtön a 19. század végi, bohém Párizsban érezzük magunkat, hiszen festményeihez és rajzaihoz sokszor félvilági figurákat választott témának: kánkánt járó táncosnők, bohócok, akrobaták és prostituáltak keltek életre vásznain. Ezen a képén is feltehetően két prostituáltat látunk, ahogy intim csókban forrnak össze. A vágy ilyen formájú ábrázolása új jelentést kap, ha figyelembe vesszük Lautrec élethosszig tartó küzdelmét testi fogyatékosságával és a szerelem kergetésével.

Edvard Munch – A csók (1897)

Jóval komorabb a csók Munch képein. Több hasonló stílusú festményt is készített, amelyeket Az élet fríze című sorozatban mutatott be egy kiállításon. A sorozat témái több területet ölelnek fel: halál, szerelem, szex, szorongás, árulás, féltékenység, de ebbe a sorba tartozik A sikoly is. Munch sosem házasodott meg, A csók sötét hangulata a romantika iránti ambivalenciáját tükrözi. A pár arca egymásba olvad, testük szinte absztrakt formává válik. Munch interpretációja szerint bár a szerelemben egyek, de az összeolvadás jelenthet egyéniségvesztést is. Egyesek az élet és halál ábrázolásaként is értelmezik a képet. A csók az ablaknál (1892) című képe talán kevésbé érződik fenyegetőnek világosabb színeivel, de az összeolvadó arcú, ölelkező szerelmesek képe  titokzatos és nyugtalanító.

Gustav Klimt – A csók (1907-1908)

Egy ilyen összeállításból nem maradhat ki Klimt legismertebb műve, amely arany korszakának és a bécsi szecessziónak is az egyik legszebb példája. Ebben az időszakban Klimt gyakran kísérletezett markáns síkokkal, bonyolult mintákkal és finom, aranyszínű részletekkel. A csók ezt az éteri megközelítést testesíti meg, és megmutatja a festő másik érdeklődési körét, az intimitás ábrázolását is. A nagy méretű festményen szerelmespárt látunk különleges, túlvilági kertben, ahol a férfi, miközben megcsókolja párját, gyegéden megérinti arcát és haját is. A nő a csókot lehunyt szemmel és derűsen fogadja. A festő soha nem fedte fel az alakok kilétét, azonban ma széles körben úgy tartják, hogy a kép Klimtet és élettársát, Emilie Flöge bécsi divattervezőt ábrázolja.

Banksy – Csókolózó zsaruk (2005)

A világhírű, de identitását titokban tartó street art művész egyik legismertebb alkotása, amelyet egy Brighton-i kocsma falán vettek észre. Az ellentmondásos jelenetben két brit rendőr szenvedélyes csókot vált. A magyarázatok szerint a falfestmény a szexuális irányultsággal kapcsolatos toleranciára szólít fel, ugyanakkor mivel a street art és a rendfenntartás továbbra is harcban áll, egyesek úgy vélik, hogy gúnyt űz a törvény és a rend őreiből. Mások inkább a rendőrök humanizálását látják bele a műbe, amely felfedi érzékeny, emberi oldalukat is. Az alkotást többször megrongálták, így a kocsma tulajdonosa úgy döntött, hogy eltávolítják a falról, és egy vászonra illesztik, majd egy replikával helyettesítik. Később az eredetit egy aukción értékesítette, 575 000 dollárt kapott érte. 

A cikk forrásai itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt és itt olvashatók.

Borítókép: Egy fiatal pár Gustav Klimt A csók című festménye előtt a bécsi Felső-Belvedere Múzeumban, 2023-ban, ahol a Múzeum ingyenes belépést biztosított a Klimt-kiállításra, valamint lehetőséget biztosított a fotózásra Klimt remekműve előtt. Fotó: AFP / Alex Halada