Napjaink képzőművészetében egyre nagyobb szerepet játszik a digitális technika, ez a tendencia azonban már évtizedekkel ezelőtt elindult. A Vasarely Múzeum legfrissebb kiállítását Vera Molnár 95. születésnapjának tiszteletére rendezték, akit az egyik első komputerművészként tartunk számon.
Az óbudai Vasarely Múzeum otthona a geometrikus, absztrakt és az ehhez köthető kortárs művészetnek. Köszönhető ez annak is, hogy az épület emeletén az OSAS (Open Structures Art Society, azaz Nyílt Struktúrák Művészeti Egyesület) immár több mint tíz éve rendez kiállításokat. Éves programjukban több alkalommal szerveznek olyan bemutatókat, melyek célja, hogy a 20. századi progresszív hagyományokban gyökerező geometrikus-konkrét irányzatok folyamatosságát fenntartsák, és prezentálják az aktualitásokat is.
Ebbe a törekvésbe illeszkedve a legújabb tárlatot a Párizsban élő Vera Molnár munkásságára reflektáló és azzal technikai párhuzamba hozható művek válogatásával hozták létre. A megvalósítás ösztönzője leginkább Szöllősi-Nagy András volt – akinek egyik szívügye a művésznő életművének hazai bemutatása –, kurátortársai pedig Szegedy-Maszák Zoltán és Wolsky András. A kiállítás anyagának vázát a Szöllősi-Nagy-Nemes gyűjteményből származó műalkotások adják, melyek mellett kortárs hazai és nemzetközi művészek munkái és fiatal, kísérletező kedvű alkotók 3D-s nyomatai is láthatóak.
Rend, struktúra, rendetlenség
A tárlaton végighaladva igazi kísérletező kedv tükröződik minden egyes műből, ami a leginkább szembetűnő kapcsolódási pont Vera Molnár képalkotási módszerével. A művésznő napjaink képzőművészetének egyik kiemelkedő alkotόja, akit már az ötvenes-hatvanas években foglalkoztatott a „machine imaginaire”, azaz az embert helyettesítő gép és a művészet összefüggésének a kérdése. Úttörő volt az algoritmikus és a véletlent tudatosan összekapcsoló és alkalmazó művészek között. Művészetében elsősorban a kutatás foglalkoztatja, a rend, a struktúra, illetve a rendetlenség összekapcsolásának lehetősége.
Közös gondolkodás
Ezekben a szigorúan szerkesztett struktúrákban azonban ott rejlik az önfeledt alkotófolyamat lenyomata is, mely üdévé teszi a látottakat. Hozzá kapcsolódva minden bemutatott kép, objekt és videómunka előtt megállva ott bujkál a nézőben a kíváncsiság, hogy a művész vajon mire akarja rávezetni. A befogadásélmény, vagyis a művészi kódfejtés során a közös gondolkodással interakció alakul ki a látottak és a néző között. A több mint 60 kiállító művész egészen változatos módon, de hasonló vizuális nyelvezettel szólít meg minket. QR-kódra emlékeztető rendszer mellett színlabirintusok, geometrikus jelek, fény- és mozgás viszonyával kísérletező, szigorúan szerkesztett, valamint káoszba rendezett kompozíciókat is láthatunk.
Az egyesület munkája tovább folytatódik a számítógépes művészet témakörében, ugyanis az OSAS kiadványsorozatában katalógus is készül a tárlat anyagából, valamint egy külön átfogó párhuzamos kronológia kötetet is szerkesztenek a számítástechnika és a generatív művészet elmúlt évtizedeinek párhuzamos történetéről.
Szöllősi-Nagy András és Nemes Judith műgyűjtők jó barátságban vannak az idén 95 éves művésznővel, aki nagyon boldogan fogadta a tárlat megrendezését. Örömét fokozza, hogy október 30-án a Kiscelli Múzeumban is az ő művészetét prezentáló kiállítás nyílt Rendetlenség a rendben címmel.
A Kód és algoritmus kiállításból magunkkal vihető legfontosabb gondolat az, hogy a geometriából a játékosság végtelen lehetősége bontakozhat ki, ami tudományos és művészeti megközelítésben is nagy sikert arat.
A kiállítás 2020. január 19-ig látogatható.
