S miközben Bartók népszerű II. hegedűversenyének magánszólamát játssza, a karmesteri pálcát egy másik kiváló hegedűművész, a világhírű Takács Kvartett alapítója, Takács-Nagy Gábor veszi kézbe, aki - nem mellesleg - az utóbbi években számtalanszor bizonyította, hogy dirigensként is a legnemesebb hagyományok folytatója. A koncert műsora azonos az 1939. március 23-án, Amszterdamban tartott hangverseny műsorával, amelyen Székely Zoltán Willem Mengelberg vezényletével bemutatta Bartók Hegedűversenyét.
Ludwig van Beethoven: Egmont-nyitány, op. 84
1809-ben Beethoven felkérést kapott a Theater an der Wien igazgatójától, hogy komponáljon kísérőzenét Goethe Egmontjához. A zeneszerző - akit mindig is vonzott a színház és a színpadi muzsika világa - örömmel tett eleget a kérésnek, s az 1810. júniusi előadásra el is készítette a kilenc számból álló kísérőzenét, amelyet utólag, néhány héttel később egy zenekari nyitánnyal is kiegészített. A teljes Egmont-zenét ma már csak kivételes alkalmakkor játsszák, a nyitány ezzel szemben töretlenül őrzi népszerűségét a koncertpódiumon. Az Egmont-nyitány azoknak a szimfonikus Beethoven-műveknek a sorát folytatja, melyeknek középpontjában - az Eroicától kezdődően, a Fidelión, a Leonóra-nyitányokon és az V. szimfónián át - a hős alakja, a hősi gondolat áll. Goethe Egmontja is szabadsághős: eszményi lovag, aki az idegen elnyomó hatalommal szemben a nép oldalára áll, s ezért a király kivégezteti.
Bartók Béla: II. hegedűverseny
A Hegedűverseny 1937-1938-ban keletkezett. Ajánlása Székely Zoltánnak szól, ő mutatta be Amszterdamban 1939. március 23-án, Willem Mengelberg vezényletével. Magyarországon Bartók távollétében, 1943-ban, Kolozsváron hangzott el első ízben. Kovács Jánost idézzük: "Nyomot hagyott a Hegedűverseny hangvételén egy, a népzenével ugyan nem ellentétes, de mégis speciális stílushatás is: a verbunkosé. Bartók teljes tudatossággal gondolt erre: a Hegedűverseny egyik kéziratos hegedűszóló-példánya eredetileg a Tempo di Verbunkos megjelölést viselte az I. tétel élén, a későbbi Allegro non troppo helyett".
Pjotr Iljics Csajkovszkij: IV. szimfónia, f-moll, op. 36
A IV. szimfónia 1877-ben, az Anyeginnel egy időben keletkezett. Öccsének írt levelében így írt: ,,Tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy a szimfónia, amelyet írok, rendkívüli mű, és a legtökéletesebb formai felépítésű az összes eddigi alkotásaim közül." A szimfónia ajánlása Csajkovszkij (1840-1893) legendás mecénásának, Mecknének szól. Egy hozzá írott levélben részletesen leírja a szimfónia programját: "A szimfónia magva a bevezető gondolat, amelyre aztán az egész művet felépítettem. Ez a motívum maga a Sors, a Végzet, amely utunkban áll, midőn a boldogságot keressük. Őrködik, hogy békénk be ne teljesedjék, ez a Végzet, amely Damokles kardként függ fejünk fölött. Ez a hatalom legyőzhetetlen, elháríthatatlan. Nem hagy számunkra mást, mint a vágyakozást".
2009. március 23. 19:30 Zeneakadémia Nagyterem (Budapest) - 1939. március 23.; km.: Keller András (hegedű), Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar; vez.: Takács-Nagy Gábor; Beethoven: Egmont-nyitány, op. 84; Bartók: II. hegedűverseny; Csajkovszkij: IV., f-moll szimfónia, op. 36
