Kedves Sándor Bátyám, Kedves Magda!
Márai írja, hogy az élet tartalmát a nagy feszültség, az alkotás pillanatai jelentik, nem pedig a létezés kalendáriumi időszaka. E gondolat jut eszünkbe a nyolcvan esztendős Szokolay Sándor köszöntésekor. Persze, tudjuk, hogy a kalendáriumot is szem előtt kell tartanunk, a természet ritmusa is zene, a természet megnyugtató állandósága kell ahhoz, hogy az alkotó magában felül tudja írni a természet törvényeit, új törvényeket alkotva. A magyar népkultúra tele van muzsikával, sokszor elég csak nagyokat lélegeznünk. Szokolay Sándor nemcsak mélyeket lélegzett, a légzése és lénye is eggyé vált a zenével. A magyar zenetörténet egyik legtermékenyebb életművét alkotta meg, melyben számos újító igényű operát, oratórikus művet, verseny ? és zenekari művet, kórusciklust és kamaraművet alkotott. Ezzel nemcsak Magyarországon szerzett rangot és tiszteletet, de műveinek teremtő ereje a nemzetközi közvélemény megbecsülését is kivívta. A Kossuth-díjas és Corvin-lánc díjas Szokolay Sándor közösségépítő munkája és zenepedagógusi tevékenysége is felbecsülhetetlen értékű, melyekért hálával tartozik a nemzet. A Magyar Rádió zenei lektora és szerkesztője volt, tanított a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán, elnöke volt a Magyar Kodály Társaságnak, a budapesti Operabarátok kuratóriumának, a Magyar Zenei Kamarának, majd 1992-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja.
Kunágotáról indult ez a kivételes alkotói pálya, egy kedves dél-békési faluból, melyet még mindig nem köt össze kövesút a környék egyik legfontosobb városával, Battonyával. A köves utak néhány kilométer után a semmibe vezetnek ? évtizedek óta. Viszont Szokolay Sándor életpályája kerek, egész, A békéstarhosi énekiskolán át minden útja kiépült, mindent meg tudott valósítani.
A zene időszámítását nem órával, vagy metronómmal határozhatjuk meg, a zene mértékegysége az örökkévalóság, így aztán a nyolcvan évnek is más a rezonanciája, Szokolay Sándort és életművét sem tudja megmérni a hagyományos idő.
Platón mondja, hogy a zene erkölcsi törvény, mert a zene lelket kölcsönöz a mindenségnek, és a zene vezet minket a jóhoz, a széphez és az igazságoshoz. A zene tehát nagy felelősség. Ezt a felelősséget, jót és szépet köszönjük meg most kedves barátunknak, Szokolay Sándornak a 80. születésnapján. Jó egészséget, derűs és ihletett alkotómunkát kívánunk! Isten éltessen, Sándor!