A ?Musik des Aufbruchs? című sorozata keretében a feledésbe merült zeneszerző, Erich Zeisl életét kíséri nyomon a Bécsi Zsidó Múzeum legújabb tárlata, amelynek gerincét a zeneszerző noteszei és telefonkönyvei adják. A kiállítás ennek mentén göngyölíti fel Zeisl kétségbeesett kísérletét arra, hogy közép-európai életet éljen az általa csak álszentvárosként aposztrofált Hollywoodban.
A zsidó kávéháztulajdonos szülők gyermekeként Bécsben született Erich Zeisl 1938-ban egy hatalmas konténerbe pakolta minden holmiját, hogy minél messzebb küldje ki a világba, majd három évvel később maga is megérkezett a filmek amerikai fővárosába. Itt filmzenéket írt, de csak nehezen tudott alkalmazkodni a javarészt kelet-európai kivándorlók kezében lévő filmipar mindent és mindenkit felörlő világához.
Ez a törés jól érzékelhető Zeisl zenéjében is. Míg Bécsben töltött évei alatt későromantikus tradíciókat ötvözött modern elemekkel, addig az emigrációban született művei egyfajta belső visszatérést jelentenek a zsidósághoz. Ennek legmegindítóbb bizonyítéka a Requiem ebraico (1944/45), amelyben Zeisl nemcsak a holokauszt idején meggyilkolt apjának állít emléket, de a ?zsidók európai tragédiájának számtalan áldozatáról? is megemlékezik.
Endstation Schein-Heiligenstadt - Jüdisches Museum Wien, Palais Eskeles, 1010 Bécs, Dorotheergasse 11.
