Alfred Brendel búcsút intett Salzburgnak

Zene

A Londonban élő, 77 éves Alfred Brendel 1960 óta minden évben részt vett a rangos fesztiválon. Korábban azonban bejelentette, hogy ez év végén visszavonul, így utolsó salzburgi koncertje egyúttal búcsúvilágturnéjának első állomását jelentette. Augusztusban rajongói hallhatják még többek közt a franciaországi Aix-en-provence-i Fesztiválon és az a németországi Rheingau Fesztiválon.
 

AlfredBrendel_1.jpg
Alfred Brendel

Ősszel aztán a világ legnagyobb koncerttermeiben lép fel Párizstól Amszterdamon és Lisszabonon át Lipcséig. Európai körútjának egyik állomása Budapest lesz. A magyar közönségtől Mozart c-moll zongoraversenyével búcsúzik szeptember 26-án a Művészetek Palotájában.  Brendel turnéjának utolsó hangversenyén a Charles Mackerras által dirigált Bécsi Filharmonikusok közreműködnek Mozart kilencedik zongoraversenyének előadásában a bécsi Musikverein színpadán decemberben.

 
Az 1931-ben született Brendel különös pályát futott be. Évtizedekig semmi sem utalt arra, hogy egyszer majd a XX. század második felének egyik legnagyobb formátumú művészeként fogják jellemezni. Gyermekkorában rendszertelen zenei képzésben részesült, tizennégy évesen a háborúban lövészárkot ásott és fagysérülést szenvedett, s a békekötés után sem vett "hivatalos" zongoraleckéket. Bár részt vett Edwin Fischer és Eduard Steuermann mesterkurzusain, valójában autodidakta módon képezte magát.
 
1949-ben megnyerte a busoni versenyt, és a Vox lemezkiadó több felvételt készített vele, ám szülőhazáján, Ausztrián kívül alig lépett fel. Az áttörést a hetvenes évek elején egy londoni koncert hozta meg számára: másnap már három nagy lemezkiadó kínált neki szerződést, és megrohanták az impresszáriók. Londonba költözött, ahol mindmáig él, és kezdetét vette fényes szólistakarrier.
 
Brendelt Beethoven, Mozart és Schumann egyik legautentikusabb tolmácsolójának tartják. Játékstílusáról szólva az analitikus jelzőt szokták a leggyakrabban használni. Meggyőződése szerint a zongorista legfontosabb feladata a komponista szándékának tiszteletben tartása anélkül, hogy az előadó egyénisége megmutatkozna. "A zeneszerzőnek, de különösen a darabnak tartozom felelősséggel" - vallja.