A fesztivál szervezői ? a pannonhalmi monostor egyik legfontosabb hivatásához híven ? ebben az évben is korok, kultúrák és értékek közötti párbeszédet szeretnénk szolgálni, mégpedig úgy, hogy maradéktalanul nyitott maradnak világunk sajátos problémafelvetéseire és őszinte emberi útkereséseire. A tavalyi zenei program Szofia Gubajdulina és Joseph Haydn művei köré szerveződött. A művek címéből is kitűnő vallásos hivatkozás magyarázatul szolgálhatott arra, miért is kaptak hangsúlyos szerepet egy olyan fesztiválon, amelyet egy bencés apátság rendez a 21. század kezdetén. Salvatore Sciarrinóval, az idei fesztiválra meghívott zeneszerzővel közel sem ennyire egyértelmű a helyzet. Sciarrino, aki ? saját bevallása szerint ? több szálon is kötődik Mozarthoz, lényegében továbbviszi és a kortárs tapasztalat alapján radikalizálja azt a mozarti kérdést, vezet-e út a sötétségen át, létezik-e emberi léptekkel járható párkány a sötétség peremén. Ugyanerre kérdez rá a japán születésű, de 1976 óta az Egyesült Államokban élő művész-páros, Eiko és Koma buto-színházi előadása is, amely hangsúlyait ? a látványossal és előírttal szemben ? a színész-táncos önnön lényébe való alászállására helyezi. A Muzsikás együttes éjszakai koncertje a népi kesergők és siratók meditatív hangját idézi meg. Lovas Ilona videoinstallációja radikálisan letisztult képi világával idő és tér, emberi és nem emberi átjárhatóságának kérdését teszi nem is annyira vizsgálódás, mint inkább meditáció tárgyává. A teljes, részletes program az alábbi címen olvasható.
