"Rájöttem, hogy a zene egész embert kíván, beleértve, hogy honnan és kiktől jön - az fog a hangszeren megszólalni. Rájöttem, hogy soha nem fogok tudni abból az indíttatásból muzsikálni, mint Coltrane, Griffin vagy a többi mester. Így támadt arra igényem, hogy a saját élményeimet játsszam. Ugyanis gyakorlás közben feltűnt, hogy miközben az első kis darabjaim létrejöttek, a nagyszüleimre gondoltam. Azóta is fontos ez az irány. Hogy az én szeretteim mindig ott legyenek a lelkemben" - írta az Egyenes zene albumról 2004-ben Dresch Mihály. Az a CD az év jazzlemeze lett a Gramofon szavazásán.
Miként a korábbi CD-ket (Szép csendesen, Hungarian bebop) és a már említett Egyenes zenét, ezt és a vadonat új kiadványt is a BMC adta ki - holnapjukon már megrendelhető, továbbá részben meg is hallgatható. Magunk is ez utóbbit tettük, s az elmondható, hogy a hét tracket tartalmazó CD izgalmas vállalkozás. A szeptember végén felvett produkcióban a kvartett időnként kiegészül Kovács Ferenc hegedűjátékával. A hangszerelések leginkább Dresch Mihályt dicsérik, de van olyan szám - az utolsó Duke Ellington-darab -, amelyet Dresch, Lukács és Szandai közösen alakított át.
"Úgy érzem, a mai embernek hiányzik az a szerves, tisztán áttekinthető rendszerben építkező zenekultúra, amely például a tradicionális indiai zenére vagy elődeink erdélyi muzsikájára jellemző. Ugyanakkor úgy tűnik, jelenleg képtelenek vagyunk egy ilyen szintű, új zenei rendszer megalkotására, így a már meglévőkből próbáljuk darabonként összerakosgatni a fontosnak tartottakat. Ennek az 'összelapátolásnak' az eredménye óhatatlanul egy töredékes kultúra" - mondta az új kiadványról Dresch Mihály.
