(MTI) - Egyrészt azért, mert ilyen jellegű, a zenei irodalommal összekapcsolt hangszeraukció még nem volt Magyarországon. A szervezők nem is számítottak tömeges eladásra. Másrészt vállalkozásukat kísérletnek és egyúttal felvállalt missziónak szánták. Mint Semmelweis Tibor, a hangszerész mestervizsga-bizottság elnöke is elmondta, a hangszerkollekció bemutatásával az itthon kevéssé méltányolt, a nemzetközi színtéren viszont annál elismertebb magyarországi hangszerkészítő tradicióra kívánták felhívni a figyelmet. A kortárs mesterek között is több rendkívüli tehetség van, akik méltók lennének arra, hogy a legnagyobb művészek és zenekarok játsszanak az általuk készített hangszereken. Ehhez azonban ismerniük kell őket és alkotásaikat. A másik szakértő, Szerényi Béla, a Magyar Hangszermíves Céh elnöke utalt rá: hajdan a zenész és a hangszerkészítő szoros kapcsolatban állt egymással, s ez inspirálta is a mestert.
Bősze Ádám Vivace Zeneműboltja a maga lehetőségeit felhasználva több új, kortárs hangszert is beillesztett aukciójába. Ezeket a tételeket piros M betűvel (misszió) jelölték. Azzal a nem titkolt szándékkal, hogy ez a jelzés egyúttal a mecenatúrát is jelentse majd a közeljövőben.
Az árverés nem volt sikertelen, bár az egymillióstól a 2,8 millió forintig árazott mesterhangszerek nem keltek el. Elvittek egy klarinétot, egy szaxofont 120, illetve 100 ezer forintért, és egy tubát 550 ezer forintos kikiáltási áron.
A hagyományos zenei könyvek, kéziratok és kották anyagából a legtöbbet Kálmán Kata tizenegy Bartók-képet tartalmazó fotógyűjteményéért adtak. Két telefonos vevő versenyzett a 80 ezer forintról indított tételért, míg végül az vitte el a gyűjteményt, aki megajánlotta érte a 260 ezer forintot.
Még néhány telefonos és több vételi megbízást teljesített az antikvárim, ők, és a teremben szórványosan licitáló érdeklődők többnyire kikiáltási áron vásároltak. Így vették meg idős Ábrányi Kornél A magyar zene a 19-ik században című kötetét, a kották közül pedig Bartók-művek ritkán fellelhető kottáit, így az I. rapszódia karmesteri partitúrájának 1931-es, első kiadását, valamint a szerző kézírása után sokszorosított II. zongoraverseny kottáját. Ezeken kívül Erkel Ferenc Bánk bánjának elsőkiadású zongorakivonatának kottája, továbbá Liszt Ferenc, Goldmark Károly, Kodály Zoltán, Lajtha László és Weiner Leó kottái is elkeltek.
