Herczku Ágnes népdalénekes és Djerdj Tímea zongoraművész 2007-ben lemezfelvételt készített Kelemen László zeneszerző-zenetudós irányításával Bartók Béla Magyar népdalok énekhangra és zongorára című című művéből. A felvétel különlegessége, hogy e mű most először szólalt meg népdalénekes előadásában, olyan formában és stílusban, amely anno megihlette Bartókot műveinek írásakor.
Népzene és zongora: a paraszti kultúra és a koncerttermek világa. Látszólag két átjárhatatlan világ, Bartóknál és az est előadóinál két egymást erősítő energia. Ez a kettősség a koreográfiákban is végigvonul: az autentikus táncnyelv és az abból sarjadó, ugyanakkor autonóm, individuális mozgásvilág élesen elválasztható, mégis koherens elemei az előadásnak.
Silló Sándor rendezésében ? három életkor tükrében ? ezek a ?vonzások és taszítások? külön kontúrt kapnak. Az eleinte a ?tiszta forrást? képviselő gyerekek, illetve az öreg pár lépései lassan összevegyülnek a ?modern?, stilizált mozgású fiatal pár mozdulataival, és végül csupán a kifejezés marad, mint az egyetlen lényeges momentum. Ez a fejlődés szinkronban áll a ?Bartóki-nyelv? kiforrásával, ami a Tíz magyar népdal kiadásától a Húsz magyar népdal megjelenéséig nyomon követhető.
Interjú a művésznővel:
