Bartók az alábbi módon határozta meg legnépszerűbb zenekari művének műfaját. ?E szimfónia-szerű zenekari műnek a címét az egyes hangszerek vagy hangszercsoportok concertáló vagy szólisztikus jellegű kezelésmódja magyarázza. A ?virtuóz? hangszerkezelés például az első tétel kidolgozásának fugato-szakaszaiban jelenik meg (rézfúvó hangszerek), vagy a zárótétel főtémájának ?perpetuum mobile?-szerű futamaiban (vonósok) és különösen a második tételben, ahol a hangszerek mindig párosával jelennek meg egymást követően, briliáns passzázsokkal.? Azért hívta tehát a művet zenekari concertónak és nem szimfóniának, mert minden hangszerjátékostól bizonyos szintű virtuozitást követel meg, ám túl sok hangszeres kerül a fénypontba ahhoz, hogy a művet sinfonia concertantének lehessen hívni.
A fantasztikus sodrású, a komponista honvágyát és minden egyéb keservét zenébe öntő utolsó vallomást egyesek a Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország dallamát idéző IV., mások a fergeteges dudanótát feldolgozó V. tételéért, sokak pedig az Introduzione, a Giuoco delle coppie (Párok játéka), az Elégia, az Intermezzo interrotto (Megszakított közjáték) és a Finale egymást követő karakter- és hangulatváltásaiért szeretnek elsősorban.
A Müpa Matinékoncertek április 3-i két hangversenyén, a Budafoki Dohnányi Zenekar és Hollerung Gábor karmester-műsorvezető segítségével bemutatott jellegzetes műrészletek segítségével mindenki maga is eldöntheti, miért is gyönyörű a Concerto. Mert hogy gyönyörű, az nem kétséges.
