A Zenetudományi Intézet Zenetörténeti Múzeumában ? a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával évek óta folyó felújítási munkák során frissen elkészült kiállító teremben ? került megrendezésre az időszaki emlékkiállítás, melyen a zeneszerző, zongoraművész, népzenekutató Bartók Béla (1881?1945) tevékenységének fő színhelyeit, sokágú munkáját összesen kilenc tárlóban, könyvszekrényekben, valamint egy fali vitrinben elhelyezett eredeti dokumentumok mutatják be. A gyermekkorból, illetve a szoros családi környezetből kiindulva az iskolákon, a koncertező pályán, a másfél évtizeden át tartott népzenei terepgyűjtéseken keresztül a zeneszerzői és tudományos munkáig követhetjük végig Bartók életútját. Az egymás után következő tárlók témái ennek megfelelően a következők: Önéletrajzai, Családban, Iskolában, Zongoránál, Falun és végül ? négy tárlóba elrendezve tevékenységének legfontosabb és leggazdagabban dokumentált színtereként ? Műhelyében. Családi portrék, fényképek és néhány híres, a Bartókot ?rovargyűjtő?-ként, illetve a ?francia becsületrend lovagja?-ként ábrázoló, az unokatestvér, Voit Ervin által készített karikatúra mellett a legkülönfélébb kéziratok, kompozíciók és írások fogalmazványai, levelek és képeslapok, népzenei lejegyzések és precíz tudományos kiadványok előkészületeinek dokumentumai alkotják a kiállítás gerincét. Az édesanya, Voit Paula kézírásával készült, gyermekkori kompozíciókat tartalmazó füzetektől az utolsó művekig rajzolódik ki a látogató előtt az életút. A tárlók diákkori művek kéziratától kezdve számos fontos kompozícióhoz, többek között A kékszakállú herceg várához (1911), A csodálatos mandarinhoz (1918/19, 1924), a Táncszvithez (1923), a (?nagy?) Hegedűversenyhez (1937/38) tartozó forrásokat mutatnak be egészen az orosz származású karmester, Serge Koussevitzky, a zenekari Concerto (1943) megrendelését tartalmazó fölkérő leveléig és Bartók egyik utolsó levélfogalmazványáig, melyben a brácsaművész William Primrose-nak szavakkal írja le a készülő (s röviddel később bekövetkezett halálakor kidolgozatlan vázlatként hátrahagyott) Brácsaverseny véglegesnek szánt formáját. A zeneszerző-előadóművész pályáján fontos zongoraművek és hozzájuk kapcsolódó koncertprogramok kalauzolnak végig. Megismerjük a népzenegyűjtő lejegyző-füzeteit éppúgy, mint a tudós folklorista magyar, szlovák, román, török népzenei gyűjtésein alapuló előadásainak, tanulmányainak és kiadványainak kéziratos forrásait. Az 1907-ben Csík megyében használt gyűjtőfüzet egy lapján az újonnan felfedezett pentaton skála hangjaira ismerhetünk; külön füzetek őrzik a későbbi Falun (1924, 1926) című kompozíció tételeinek dallamait és szövegeit; s megtalálhatjuk a Cantata profana (1930) alapjául szolgáló román népi ballada-szöveg lejegyzését is. A további dokumentumok között Bartók kottatárának darabjai is szerepelnek, az 1902-ben rá ?villámcsapásként? ható Richard Strauss egyik partitúráját éppúgy, mint saját műveinek házi-javító példányait, köztük a Cantata 1934-es londoni ősbemutatójának próbáin készült bejegyzésekkel teli kottáját. Szerepel végül több kiválasztott darab szép- és szakirodalmi könyvtárának köteteiből: Láthatjuk, mi jutott eszébe Bartóknak Nietzsche olvasása közben, mi ragadta meg Adyból; milyen alaposan áttanulmányozta a birtokában lévő, legkülönfélébb nyelvű népzenetudományi kiadványokat. A termet frízszerűen körülövező, Bartókról készült jellemző fotók nagyításai mintegy más szinten, más ?nyelven? mesélik el ugyanazt az életutat. Látjuk falun, kedves paraszténekesei körében, s otthon népdallejegyzés, komponálás közben, látjuk zongoránál ülve művészpartnerekkel. De magányos vándorlását is megörökítették a felvételek. A zeneszerző magyarországi jogörökösének, Vásárhelyi Gábornak, valamint a Voit-, illetve Oláh Tóth-családnak köszönhetően korábban nyilvánosan be nem mutatott dokumentumok is szerepelnek a kiállításon, melynek megvalósítását a Nemzeti Évfordulók Titkárságának nagyvonalú támogatása tette lehetővé. 2006. március 22. és 24. között nemzetközi zenetudományi konferencia zajlott a Zenetudományi Intézetben ?Bartók?s Orbit? címmel. Ehhez kapcsolódva került megrendezésre a kiállítás, melynek előzetes zártkörű megnyitójára az esemény résztvevőinek jelenlétében került sor. A kiállítást rendezte: Tallián Tibor. Közreműködött: Vikárius László, Szöllősi Mihály és Baranyi Anna. Cím: I. ker., Táncsics Mihály u. 7.
