 |
| Nemzeti Filharmonikus Zenekar |
Az est első részében az együttes Bartók Béla Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára című, 1936-ban komponált művét szólaltatja meg, Kocsis Zoltán vezényletével. A darab előadásához Kocsis két nagyszerű művészt is meghívott, aki vendégként beül a zenekarba: a koncertmesteri széken Kelemen Barnabás, az első csellista helyén Perényi Miklós foglal helyet, akik ily módon a műnek a koncertet követő napokban sorra kerülő lemezfelvételén is közreműködnek.
A szünet után egy nagyszabású új magyar mű ősbemutatóját hallgathatja meg a közönség. Szokolay Sándor 25 éves volt 1956-ban, s a forradalmat ifjúkora legfelkavaróbb élményének tartja. Ötven évvel később, Nagy Gáspár versciklusának felhasználásával, oratorikus emlékezés megírásába fogott, amelyet kétéves, megfeszített munkával be is fejezett. Az Október végi tiszta lángokat kifejezetten Kocsis Zoltánnak dedikáltam - írja a szerző -, e tökéletes hallású muzsikusnak, aki a legbonyolultabb orkesztrális anyag rétegeit is az utolsó hangig "áthallja". Szokolay élete fő művének szánta a mintegy 70 perces oratóriumot, amelynek előadásában a Nemzeti Énekkar és a Magyar Rádió Gyermekkórusa is közreműködik. A hangversenyt a Bartók Rádió élőben közvetíti.
A koncert előtt egy órával, fél 7-től, a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem színpadán, Előhang címmel mintegy 30 perces, beszélgetéssel egybekötött bevezetőt tartanak. Ezen az érdeklődők a hangversenyre szóló jeggyel vehetnek részt.
A koncert elején adják át Az év művésze díjat, amelyet minden évad kezdetén a két együttes tagjai titkos szavazással ítélnek oda egy-egy zenekari és énekkari tagnak, akinek teljesítményét az előző szezonban a legkiemelkedőbbnek tartották. Idén e fontos elismerésben a zenekarból Tóth László trombitaművész, az énekkarból pedig Boros Sándor, a tenor szólam tagja részesül.
