A Wilhelmine őrgrőfnő (1709-1758) által építtetett operaház Európa egyik legszebb barokk színháza. 1748-ban készült el, az épület külsejét Joseph Saint-Pierre, a belső tereket a bolognai szíházépítész família tagjai, Giuseppe és Carlo Galli-Bibiena jegyzi. Wilhelmine őrgrófnő maga is komponált, rendezett, kastélyában a korszak egyik legfontosabb művészeti központját hozta létre. Az intézményt korában a bécsi, drezdai, párizsi, velencei operákkal együtt emlegették, és megtestesíti mindazt, amiben az udvari operaházak jelentősége áll.
 |
A barokk a "nagy világszínház" korszaka; az építészet, a festészet, a szobrászat mesterei a színpadi produkciókat az épület megjelenésével, díszítésével egy másik, jóval nagyob dimenzióba helyezték. Ebben az időszakban az arisztoktaták önreprezentációja - különösen a vagyon és a társadalmi fontosság, a politikai hatalom megmutatása - az ünnepeken csúcsosodott ki. Ezeken az alkalmakon, melyeket ma akár fesztiválnak is nevezhetnénk, gyakran kerültek színre olyan produkciók, melyeket kizárólag erre az eseményre hoztak létre az alkotók. E megrendelésre készült, a legjelesebb művészek által létrehozott előadások azonban nem szűkölködtek a pompában, a látványosságban.
 |
Németországban a bayreuthi őrgrófsági operaház a 37. olyan épület, amelyet az UNESCO a világörökség részévé tett. A Német Turisztikai Hivatal felmérése szerint 2010-2011-ben a Németországba látogató külföldiek 52%-a kifejezetten kulturális céllal utazott az országba. Ennek is köszönhetően 2014-ben a szervezet tematikus évet hirdet UNESCO-világörökségek Németországban - természet, városok, műemlékek címmel; ezt megelőzően azonban 2013-ban, a Wagner-bicentenárium alkalmából is kitüntetett szerepet kap az operaház, hiszen az Richard Wagner pályáján is fontos szerepet játszott.
