(MTI) 1823-ban, a zeneszerző halála előtt négy évvel íródott a levél, és Párizsba szólt, abban a reményben, hogy pénzügyi támogatókat találjon a Missa Solemnis partitúrájának kiadásához. Címzettje Franz Anton Stockhausen zeneszerző és hárfaművész volt, akitől közvetítői segítséget remélt Beethoven.
A becses emlék, amelyet igen óvatosan restauráltak, Stockhausen leszármazottjától, a 2011-ben elhunyt Renate Wirth zenepedagógustól került a Brahms Intézethez. A Stockhausen-família más leszármazottai is zenészek voltak: Franz Anton fia, Julius például a Brahms- és Schubert-dalok népszerűsítésében volt emlékezetes.
A család zenei értékei mind a két világháborútól megmenekültek. Több mint 20 doboznyi egyéb érdekes kincs található ezekben: jegyzetek, koncertprogramok, repertoárlisták ? például a Brahms idejében legfontosabb kvartettől, a Joachim Vonósnégyestől ?, fotóalbumok, elefántcsont karmesteri pálca, amelyet Julius Stockhausen használt.
Az anyag különleges kulturális és történelmi panorámát nyújt a XIX. századról ? fogalmazott a lübecki Brahms Intézet vezetője, Wolfgang Sandberger.
