Bellini és Donizetti a Zeneakadémia operavizsgáján

Bellini Rómeó és Júlia-feldolgozásának szinte semmi köze Shakespeare darabjához. Az opera egy pártokra hasadt, politikai csatározásoktól zajos világban játszódik, ahol senki sem törődik a fiatalokkal, akik magukra maradván egyszerre vágynak a szerelemre és a halálra. Bellininél első perctől kódolva van, hogy a fiatalokra semmi jó sem várhat, nincs menekülés, nincs feloldozás. A mámor időszakos kiút csupán. Bellini, mondhatni, kortársabb, mint Shakespeare.

 

Donizetti ?színház a színházban? operája ? a divatos kifejezéssel: ?meta-opera? ? valójában nagyon szomorú látlelet az eliparosodó operai üzemről, ahol már rég nem a művészetről, csak az önös érdekekről és a pénzről szól minden. Persze vígopera. Opera az operáról, az opera lehetetlenségéről. Nevetni kell rajta. Mást úgysem tehetünk.

 

A két darab azonkívül, hogy ritkaság, tananyagként az operajátszás számos problémás pontját érinti: a bel canto éneklést, a nadrág- és szoknya-szerepek nehézségeit, a sötét tragikum, továbbá a virgonc komikum hitelesítését, az alapvetően lassú, kevés eseménnyel dolgozó, inkább a lélek történéseire koncentráló és gyors tempójú, csupa akcióból álló operák játszásának kérdéseit.