(MTI) - Az e-moll triót a mester eredetileg hegedűre, brácsára és csellóra írta 1792 körül, majd átdolgozta zongorára, hegedűre és csellóra 1800 és 1805 között, de ez utóbbi változatból csak az első tétellel készült el.
Beethoven saját kezűleg írt partitúrája csaknem száz évre eltűnt, majd 1920-ban Willy Hess zenetudós fedezte fel újra. A mű akkor nem keltett nagy feltűnést, mivel Hess csupán egy tudományos folyóiratban tette közzé. Ezért a gyakorló zenészek sokáig azt sem tudták, hogy a darab létezik.
George Lepauw zongorista, aki a Párizsban működő Beethoven Project Trió tagjaival, Sang Mee Lee hegedűművésszel és Wendy Warner csellistával adta elő a művet, ugyancsak egy zenekutatótól, a francia Dominique Prévot-tól hallott róla először. A trió két évig dolgozott az előadáson, és Lepauw szerint, bár a műnek csak az első tétele befejezett, a 12 perces darab önmagában is megállja a helyét. Az előadáshoz szponzorok kölcsönöztek egy 1703-as Stradivari-hegedűt és egy 1739-es Guarneri csellót. A program záróakkordja Beethoven "Főherceg"-triója volt, az utolsó darab, amelyet a zenetudomány mai állás szerint a zeneszerző nyilvánosan előadott.
A chicagói Murphy Auditoriumban tartott koncert díszvendégei között volt Habsburg Mária Anna hercegnő, I. Károly, az utolsó Habsburg császár (IV. Károly néven az utolsó magyar király) unokája.
