 |
Kedves modora, szerénysége, üzletpolitikai határozottsága mit sem változott, azonban a három évvel ezelőtti áron már aligha jutnánk Etzler-vonóhoz. Nemcsak az azóta felgyűlt és a munkákhoz hozzáadott szaktudás, szakmai tapasztalat miatt, hanem a külföldi szakmai elismerések miatt sem, amelyekkel - akárcsak három éve - ismét büszkélkedhet.
- Nagyon erős nemzetközi zsűri volt az idei versenyen Tim Baker, Stéphane Tomachot és Klaus Grünke személyében - egy angol, egy francia és egy német mester. Olyan emberek, akikre jó szívvel nézek fel, amint épp bíráskodnak felettem. Tim Bakerrel még nem találkoztam személyesen, de amit olvastam róla, az meggyőző volt.
- Tomachot-val korábban szakmai kapcsolatban is voltál.
- Néhány hetet töltöttem műhelyében. Nem dolgoztam neki, csak megengedte, hogy nézzem, ő hogyan dolgozik.
- Melyik versenyről is van szó pontosan?
- A Mittenwaldi Nemzetközi Hegedűkészítő és Vonókészítő Versenyt három évente rendezik meg. Hat kategóriában lehet versenyezni: hegedű-, brácsa- és csellókészítés és ugyanez vonóban is. A brácsavonómmal 2. helyezést értem el, a csellóval 4., a hegedűvel pedig 5. helyezést kaptam. Nagyon jónak bizonyultak a vonóim zenei megítélés, játszhatóság szempontjából, ami sokat dobott azon, hogy jó helyezést érjek el.
- Különösen annak tudatában kimagasló eredmény ez, hogy a vonók használhatóságának tesztelése nem elterjedt a vonókészítő megmérettetéseken.
- A versenyek többségén nem veszik figyelembe ezt a szempontot. A mittenwaldi versenyen kívül csak Manchesterben találkoztam azzal, hogy a zenei teljesítmény súlyozottan számított a vonók értékelésében.
- Ez tulajdonképpen meglepő, mert a vonós hangszerek hangja sokak, köztük neves művészek véleménye szerint nagyban múlik azon, hogy milyen minőségű a vonó, amivel a hangszert megszólaltatják. Emlékszem, amikor Kováts Péter kifejezetten arra buzdított a veszprémi konziban, hogy előbb vonót keressünk, aztán majd ahhoz hegedűt.
- Hazabeszélek, ha azt mondom, hogy így van (nevet). Az igazság az, hogy három dolognak kell stimmelni: a hangszernek, a vonónak és a zenésznek. Én inkább azzal szoktam érvelni, hogy egy jó hangszer jóval tetemesebb összegbe kerül, mint egy jó vonó. Ha mind a kettőre nem telik, akkor az ember vegyen inkább egy jó vonót. Ha meg igen, akkor vegyen egy jó hangszert, és ehhez válasszon egy jó vonót. Nekem ez a véleményem.
- Fizikai megközelítésben min múlik tulajdonképpen a vonó minősége?
- Nagyon sok múlik a gondos, tudatos és az anyag milyenségét figyelembe vevő megmunkáláson. Minden faanyag más. Vagy tudom, hogy milyen vonót szeretnék csinálni és megkeresem a hozzávaló fát, vagy az adott fából próbálom meg az anyaghoz alkalmazkodó típusú vonót kihozni. Én mind a két megközelítést használom, a másodikat gyakrabban. De ha valaki részéről van egy konkrét igény, hogy a hegedűjéhez szeretne egy ilyen és ilyen vonót készíttetni, akkor a másik irányból kell megközelíteni a dolgot. Akár így, akár úgy, de a faanyagnak központi szerepe van.
- A faanyag sűrűsége és rugalmassága meghatározó a játék szempontjából?
- Mindenképpen, de erre a készítőnek tudni kell reagálni. Önmagában a faanyag kedvező tulajdonsága kevés. Fel kell ismerni, hogy egy jó minőségű fa mit kíván, hogy abból jó vonó legyen. Rossz fából viszont én nem tudok jó vonót csinálni. Nem állítom, hogy lehetetlen, de én nem tudok.
- A vonónak, a vonófának is van hangja?
- Van, igen, a kiválasztásnál pedig az intuícióm van segítségemre. Fizikai megközelítésben a tömörebb, sűrűbb szerkezetű fa "gömbölyűbb" hangot ad, kevesebb benne az él. Ettől még nagyon felhang-dús tud lenni. A könnyebb, de keményebb fától sikítóbb hangja lesz a vonónak. Ezekkel a tulajdonságokkal valamelyest ki lehet egyenlíteni a hangzás hiányosságait a hangszereken. Ezen kívül tudok olyan vonót is készíteni, ami az én igényeimnek tökéletesen megfelel és gyönyörűen szól - amíg egyedül van. Ennek viszont kicsi a hangja, kamarázásnál már eltűnik. Nagyon visszafogott, gyönyörű hangot lehet vele előállítani, viszont kevés színnel rendelkezik. Van egy erős, ráadásul halk alaphangszíne. A vonó akkor jó, ha sok hangszín van benne, és abból vissza lehet venni. Ami nincs benne, azt már nem lehet beletenni. Valahogy így lehet megfogalmazni.
- Mi a gyakoribb? Inkább a hangszíngazdagságot keresik a zenészek, amikor vonót próbálnak, vagy a vonó technikai tudása érdekli őket?
- Aki elsősorban zenész, a hangi lehetőségeket igyekszik kiaknázni, és mellesleg megnézi, hogy hogyan tud technikailag boldogulni vele. Aki kevésbé rutinos, az talán először inkább a technikai tudással kísérletezik, és olyan vonót keres, amelyik segítségére van ezek megoldásában. De az igazi művészek tapasztalatom szerint nem innen kezdik.
- Ez egy nagyon érdekes jelenség. Nyilván segítséget vár a zenész az eszközeitől is, ha érzi, hogy nem tud továbblépni a művészi kifejezés kiteljesítésében - legyen az technikai vagy hangképzésbeli bizonytalanság. Visszatérve a díjazott vonókra: mi lesz a sorsuk a továbbiakban?
- A 2. helyezett vonómat szeretném odaajándékozni mesteremnek, Pierre Guillaume-nak. A másik kettőre volt ugyan érdeklődés, de még nem döntöttem el, mi legyen a sorsuk. Arra is gondoltam, hogy elindítom őket egy aukción. Mutassák meg azt is a vonók, hogy mennyit érnek a zenészeknek. (A vonók a Vivace Zenei Antikvárium árverésén kerülnek kalapács alá december 9-én 17 órakor.)
- A versenyhelyezéseken kívül volt visszhangja szakmai körben a sikerednek?
- Az Entente Internacionale des Maitres Luthiers et Archetiers d'Art, amely egy nemzetközi hegedű- és vonókészítő szervezet, különdíjat, "Award for Artistic Merit" elismerést adományozott számomra a versenyen kiállított munkáimért, amit a verseny zsűritagjai írtak alá. Ez egy eléggé elit társaság. Két tag ajánlásával lehet csak bekerülni. Évente egyszer tart közgyűlést, valamint egy kongresszust. Ezt mindig abban az országban rendezik meg, ahová az a tag valósi, aki az adott évben szervezi. Ezeken nagyon sok érdekes tárgyat állítanak ki, és rengeteg érdekes szakmai előadást tartanak, ami nem kerül nyilvánosságra, hanem kifejezetten a tagoknak szól. Amikor Brüsszelben dolgoztam, éppen Pierre volt a soros. Volt akkor egy Sartori-kiállítás, amin nagyon korai vonói is láthatóak voltak, és a legutolsó, befejezetlen vonója is ki volt állítva. Ez nagyon különleges élmény volt. Olyan információkhoz is hozzá lehetett jutni, hogy Sartori melyik évben ejtette le a besütő pecsétjét, és azon melyik betű sérült meg. Ennek birtokában könnyen azonosítható egy vonó kora, eredetisége. Ilyen szintű dolgok folynak ott. Nekem mindig olimposzinak tűnt ez a társaság, ahol az istenek ülnek. Most, felnőtt fejjel már azért látom, hogy ők is csak kollégák, de tőlük egy ilyen elismerést kapni nekem nagy megtiszteltetés.
- Te tagja vagy ennek a társaságnak vagy csak hírből ismered őket?
- Ismerek néhány tagot, de én egyelőre nem vagyok tagja.
- Mit gondolsz, a magyar piacon van igény ilyen magas szintű, elmélyült szakértelemre?
- Biztosan van igény a szakértelemre. Megkeresnek engem is, hogy segítsek egy-egy vonó eredetének tisztázásában. Nem csak a hamisítványok felismerése a fontos. Előfordult, hogy sikerült azonosítani neves francia készítő munkáját, miközben a tulajdonos nem tudta, hogy mestervonót használ.
- Ezek szerint a francia iskola stílusában vagy otthon leginkább?
- Igen, bár Magyarországon több a német típusú vonó. Specializálódtam, ahogy az említett társaság tagjai is egy-egy terület szakértői, így mindenki másban rendelkezik szakértelemmel. Ha a francia tag találkozik egy német vonóval, felhívja a német tagot, és konzultálnak. Mivel jó kapcsolatot tartok fenn néhányukkal, az ő szaktudásuk rajtam keresztül elérhető Magyarországon is.
2007-ben a Hangszer és Zene Vizuális Projekt is közölt Bernd Etzlerrel hosszabb terjedelmű beszélgetést, melyben további érdekes információkra lelhetnek a téma iránt érdeklődő Olvasóink.
