Janowitz Berlinben született, de Grazban nevelkedett és oda járt konzervatóriumba is. Herbert von Karajan vezényletével először 1959-ben a Figaro házassága Barbarinájaként énekelt, akivel röviddel ezután Haydn A teremtés című oratóriumában is pódiumra lépett. Karajan 1962-ben szerződtette a Bécsi Állami Operaházhoz, ahol hamarosan az osztrák közönség kedvencévé vált. Harmincéves pályafutása alatt mintegy ötven szerepet énekelt itt el, 1981-ben az operaház tiszteletbeli tagjává választották. Bayreuthban 1960-ban, három évvel később a Salzburgi Ünnepi Játékokon is bemutatkozott. Janowitz mindemellett szívesen látott vendége volt a New York-i Metropolitan Operának, a hamburgi, a müncheni, a párizsi, a Buenos Aires-i operaháznak és a londoni Covent Gardennek is.
Mentora, Karajan mellett korának legnagyobb dirigenseivel is együttdolgozott, így például Otto Klempererrel, Eugen Jochummal, Leonard Bernsteinnel, Rafael Kubelikkel, Karl Böhmmel, Carlos Kleiberrel vagy Solti Györggyel. A legjobb szerepei között tartják számon a Figaro házassága Grófnéját, Donna Annát a Don Giovanniban, de hitelesen keltette életre Richard Strauss műveinek, például az Ariadne Naxos szigetén és az Arabella című operák hősnőit is. Verdi Attilájában Odabellaként és a Tannhäuser Erzsébetjeként is maradandót alakított. Az 1990-91-es szezonban ő vezette a Grazi Operaházat, de a háttérben zajló művészeti nézeteltérések miatt később megvált a poszttól. 2000-ben Janowitzot az osztrák Tudomány és Művészet Tisztikeresztjével ismerték el, 2003-ban pedig megkapta Bécs városának aranymedálját.
