Mahler tisztában volt műve értékével. Amikor befejezte azt 1907-ben, így írt róla egy barátjának: "Éppen befejeztem a VIII. szimfóniámat. Ez a legnagyobb, amit eddig komponáltam. Képzelje el, hogy megcsendül, megzendül benne az egész univerzum. Nem az emberek hangja szólal meg itt, hanem a keringő bolygóké és a napkorongé."... A siker nem is maradt el, a hatást csak fokozta a rendkívüli méretű előadógárda (innét is az elnevezés, az Ezrek szimfóniája): az 1910-es müncheni bemutatón több, mint ezer előadó volt a színpadon, és legalább háromezer fős közönség a nézőtéren. Az utókor azonban nem volt kellően fogékony és figyelmes e nyilvánvalóan nehéz, de csodálatos művel szemben. Magyarországon épp 73 évig kellett várni, míg végre 1983. június 11-én, Joó Árpád vezényletével, elhangzott a mű az időközben leégett Budapest Sportcsarnokban. Eztán újabb 23 év következett, s az Állami Hangversenyzenekar élén Kobayashi Ken-Ichiro is eldirigálta a szimfóniát.
A darab harmadik előadása ugyancsak egy rádiózenekarhoz köthető: 2005 júniusában a Francia Rádió Filharmonikus Zenekara adta elő a művet a koreai Myung-Whun Chung vezényletével a Művészetek Palotájában. A most szombati elődás lesz tehát a negyedik. Vagy, ha úgy jobban tetszik, a "három a magyar igazság" után a ráadás. Újra magyar karmesterrel a dobogón! Miközben a zenét a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, Énekkara és Gyermekkórusa adja, s "besegít" a Nemzeti Énekkar és a Debreceni Kodály Kórus, továbbá nyolc remek szólista. A szimfónia irodalmi gyökerei kettősek, egyrészt egy latin nyelvű himnusz, a Veni, creator spiritus megzenésítése, másrészt Goethe Faustjának zárójelenete alkotja az alapot.
Az előadás lelke, Fischer Ádám karmester a következő szavakkal szólíitja meg a koncertlátogatókat: "Mahlernél a tömeg sosem öncél. Emiatt különösen fontosnak tartom megmutatni, hogy a mű minden gigantikus mérete és nagyratörő stílusa mellett egyszerre átszellemült és lírai is. Az előadóművészet egyik érdekes paradoxona, hogy a hangerő nem az előadók számától függ. Hogy húsz hegedű halkabb pianókat tud megvalósítani, mint hat, hogy sokszáz ember suttogása finomabb suttogás lehet, mint húsz emberé. Mahler ilyen pillanatait visszaadni, a művész legfontosabb kötelezettségeinek egyike: ezt csak a sokszáz közreműködő közös koncentrációjával lehet elérni." Zenekari berkekből az a hír járja, hogy ezt a koncertet egyenesen tilos kihagyni, ennek megfeleően bizony a jegyszerzés igencsak körülményes volt már a hét közepén is. Akinek sikerül ott lenni, az legyen boldog, élvezze az univerzumot - ahogy Mahler, és egy kicsit talán Fischer Ádám és a rádiós zenészek látják.
(2007. február 10. 19:30 Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem (Budapest) - A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának, Énekkarának és Gyermekkórusának hangversenye; Mahler: VIII. szimfónia; km.: Korondi Anna, Bátori Éva, Fodor Beatrix, Cserna Ildikó, Wiedemann Bernadette, Bándi János, Massányi Viktor, Kovács István (ének), Nemzeti Énekkar (karig.: Antal Mátyás), Magyar Rádió Énekkara (karig.: Strausz Kálmán), Debreceni Kodály Kórus (karig.: Gyüdi Sándor), Magyar Rádió Gyermekkórusa (karig.: Thész Gabriella); vez.: Fischer Ádám - Oratórium-bérlet V/3)
