A Tavaszi Fesztivál beszámolója szerint a Chicagói Szimfonikus Zenekar fellépését popzenekarokat megszégyenítő várakozás előzte meg, a koncert szünetében is kitartóan várakoztak a kintrekedt érdeklődők, hátha bejuthatnak legalább a második részre. A Nemzeti Hangversenyterem kivetítőin követték az előadást, ahol is a neves társulat élén Pierre Boulez állt, zongorán közreműködött Daniel Barenboim. És valóban, a zenekar nevéhez méltóan Budapesten is megigézte a közönséget programjával - Bartók: Négy zenekari darab, op. 12, Bartók: I. zongoraverseny, Bartók: Concerto -, amely fantasztikus sikert aratott. Az első rész ráadásában Barenboim Bach: esz-moll prelude-jét adta elő.
A koncertet egy fogadás követett a fellépők tiszteletére, melyet a nemzeti kulturális örökség minisztere, Bozóki András nyitott meg, majd utána a Siemens elnök-vezérigazgatója, Beke-Martos Gábor köszöntötte a megjelenteket. A fogadáson a kulturális élet prominens személyiségei, hazánk vezető politikusai is részt vettek.
Bartók Béla különleges, egyedi nyelvezetű zeneszerző volt, aki zenéjében egyesítette a klasszikus iskolát és a folklórt - mondta Pierre Boulez, a Bartók-műveket évtizedek óta népszerűsítő világhírű francia karmester.
Boulez, aki 2001-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét vehette át Mádl Ferenc államfőtől Bartók fáradhatatlan és invenciózus népszerűsítéséért, azt mondta: a magyar zeneszerzőknek - Bartók mellett többek között Kurtág Györgyöt és Ligeti Györgyöt említette - talán az az előnyük, hogy nincsenek a középpontban.
Magyarország a középponttól távolabb található, és ez bizonyos értelemben nagyobb individualitást tesz lehetővé - magyarázta, hozzátéve, Franciaország is egy kissé kiesik a német-osztrák zenei főáramból, Debussy is talán ezért tudott egyedi ízt a zenéjébe oltani.
Arra a kérdésre, hogy miképpen vélekedik a popzenéről, Pierre Boulez azt felelte: ma kevés figyelem irányul a fiatalok kultúrájára.
A fiatalság a popzenével, a techno és egyéb irányzatokkal saját magát akarja kifejezni, és ehhez nagyon erőteljes nyelvezetet, sokszor rettentő egyszerű ritmusú zenét teremt. A popnál a komolyzene szerinte mégis sokkal izgalmasabb, erőteljesebb ritmusú lehet; utalt Sztravinszkij szerzeményeire.
A Maestro ugyanakkor sajnálatosnak nevezte, hogy a komolyzenéből ma néha hiányzik a popzenében tetten érhető lendület, az önkifejezés ereje. A popzenének viszont nincsenek meg ehhez a megfelelő kifejezési eszközei - tette hozzá.
A karmester azt mondta: nem ellenzi a szórakozást, és a szórakoztató zene kategóriájába sorolta a musicaleket is. Mint fogalmazott, azzal még nincs baj, ha valaki a reggeli borotválkozás közben nem a Parsifal nyitányát dúdolja.
A zeneélvezetnek különböző szintjei léteznek, az eltérő műveltségű emberek más zenét hallgatnak. Az emberiséget nem lehet egyneműsíteni, de az fontos, hogy mindenki számára nyitva álljon a kultúra, a tudás, és ez bizony egyes rétegek számára sajnos nem adott - mondta.
A klasszikus zene sokat emlegetett válságának szerinte két oldala van: egyfelől fogyóban van a koncerttermek hallgatósága, másfelől a zeneszerzők vannak válságban.
Ami az előbbit illeti, úgy vélte, a koncerttermeket, a koncertek környezetét a múzeumok megújulásához hasonlóan vonzóvá kell tenni. Hangsúlyt kell helyezni a pedagógiai szempontokra, a mai modern eszközök, videók, CD-k, DVD-k segítségével lehetővé kell tenni, hogy ez emberek képezhessék magukat, és a közönség bármikor informálódhasson. Ez persze nem kevés pénzbe kerül, de a befektetés megtérül, nem lehet megkerülni.
A komolyzene válságának másik aspektusával kapcsolatban azt mondta: a zeneszerzők egyéniségek, mindig válságban voltak. Úgymond az egyik válságtól a másikig vitték a zenét. A válságra e tekintetben szükség van, ez biztosítja a vérkeringést - magyarázta.
Személy szerint ő maga is folyamatos válságban van, folyamatos fejlődésre törekszik a rugalmasság és a nagyobb szabadság felé, a fegyelmet persze szereti - mondta a kísérletező szelleméről ismert karmester.
Pierre Boulez, akit a XX. második felének legjelentősebb zeneszerzőjeként is emlegetnek, világszerte a leghíresebb zenekarokkal lép fel, a chicagói szimfonikusoknál tíz éve dolgozik karmesterként. A legrangosabb zenei kitüntetések birtokosa, egyebek között Polar Music-, Grammy- és Edison-díjjal ismerték el munkásságát. (mti)
