A Tragikus nyitány voltaképpen a vele szinte egy időben keletkezett, vidám hangvételű Akadémiai ünnepi nyitány ellentétpárjának is tekinthető, mely nagyon is megfelelt Brahms melankolikus kedélyének. Az althangra, férfikarra és zenekarra írott, 1870-ben bemutatott Alt-rapszódia Goethe Téli utazás a Harz-hegységben című költeményére épül, melynek bánatos ifjú hőse az úttalan utakon bolyongó vándor jellegzetesen romantikus alakja. A rapszódia számos részletében rokon többek között az est második részében elhangzó Német requiemmel is, amellyel egyes kutatók szerint Brahms Robert Schumannt, a nagy barátot és tanítómestert gyászolja, míg mások szerint az édesanyját. A hét tétel gyönyörű logikával és filozofikus emelkedettséggel foglalja össze az ember gondolatait a halálról. A hangverseny dirigense Kovács János, a Magyar Állami Operaház első karmestere, szólistái pedig az Operaház magánénekesei: Fodor Beatrix, Kovács Annamária és Kálmándi Mihály.
