Victor Bailey a kortárs fúziós jazz legnagyobb formátumú basszusgitárosainak egyike. Családjának köszönhetően már gyermekkorában magába szívta az R&B és a jazz alapjait, így érthető, hogy igen korán magával ragadta Philadelphia pezsgő zenei élete. Tinédzserként helyi fellépéseken próbálgatta szárnyait, miközben olyan zenészek munkáját követhette figyelemmel, mint Mickey Rocker, a kiváló jazzdobos, vagy a basszusgitáros Larry Graham. Később felvételt nyert a bostoni Berklee-re. Ezzel egyidejűleg ajánlatot kapott Hugh Masakela dél-afrikai trombitástól, így végül New York mellett döntött.
Az eredetileg dobon játszó Bailey igazán nagy lehetőséghez akkor jutott, amikor Omar Hakim beajánlotta a Weather Reportba. Jaco Pastorius utódjaként nem volt könnyű dolga, de egyéni és virtuóz játékával hamar bizonyította helyét a csapatban, és ugyanilyen hirtelen világhírű lett.
A nyolcvanas években hosszú és gyümölcsöző időszak vette kezdetét, Bailey a szakma egyik legelismertebb és legkeresettebb zenészeként a jazz szinte valamennyi kiválóságával kipróbálhatta magát, mindemellett a popszakma legjobbjaival (többek között Madonnával, LL Cool J-vel, Mary J Blige-dzsal és Santanával) is együtt dolgozott. Több ezer ? session-zenészként elkészített ? felvétele után 1989-ben jelent meg első szólólemeze, a Bottom Up, amely mára a jazz-funk egyik klasszikusának számít. Az azóta kiadott Low Blow (1999 ESC) és a That's Right (2002 ESC), majd a saját kiadója által megjelentetett Slippin'N'Trippin egyaránt nagy sikert hozott, lemezei egyetlen jazz kedvelő gyűjteményéből sem hiányozhatnak.
