A Budapesti Filharmóniai Társaság petíciója Bozóki András miniszter úrnak

Zene

?Tisztelt Miniszter Úr! Értéket létrehozni eltökélt szándékkal, megőrizni éveken, évtizedeken, esetleg évszázadokon keresztül végzett kitartó munkával lehet. A Budapesti Filharmóniai Társaság története ezt példázza. Nemzeti himnuszunk szerzőjének, Erkel Ferencnek 1853 novemberében életre hívott első hangversenye jelentette kiindulópontját Magyarország első hivatásos hangversenyzenekara ? európai léptékben is mérhető ? munkásságának. Az alapítótól kezdve Richter Jánoson, Erkel Sándoron, Kerner Istvánon, Dohnányi Ernőn, Bartók Bélán, Kodály Zoltánon, Ferencsik Jánoson, Kórody Andráson, Erich Bergelen, és most Rico Saccanin keresztül vezet a sor, akik mind e Társaság művészi meghatározóiként dolgoztak a zenekar elismerésre méltó színvonalának megőrzéséért és fejlesztéséért. Az eltelt másfél évszázad alatt hat operaházi muzsikusgeneráció tekintette kiemelkedően fontos önálló feladatának a hazai hangversenykultúra legnemesebb hagyományainak megőrzését. Tették mindezt sokszor a teljes rivaldafényben, máskor a szürke hétköznapok nemes indíttatású szebbé tételéért. A folyamatos működést csak nagy ritkán szakították meg tragikus történelmi események, mint az 1944-es német megszállás vagy az 1956-os forradalom. Ezeket az időszakokat mindig a hatalmas többletenergiát igénylő újrakezdés követte. Most ismét ? akaratunkon kívül ? egy ilyen tragikus helyzetbe kerültünk annak ellenére, hogy nem a történelem lépett fel kényszerítő erőként. 1989 óta a Zenekar ismét hagyományai szerinti önálló bérletsorozatokban adja hangversenyeit. Több éves munkával vált csak elérhetővé mára, hogy közel 2500 állandó bérlőnk van, telt házak előtt játszunk, évente 15 saját szervezésű koncertünkön tizenöt-tizenhatezer zeneszerető hallgatónk van. Az utóbbi tíz évben az Nemzeti Kulturális Alapprogram miniszteri keretéből származó állami támogatás tette lehetővé a folyamatos, tervezhető működést egészen ez év május 10-ig. Ekkor ? minden előző hitegetés ellenére ? ért minket a hír, hogy az Ön keretéből nem áll módjában a Budapesti Filharmóniai Társaságot támogatni. A későbbiek során, talán a nyilvánosság hatására, mégiscsak részesülhetünk az előre tervezett összeg mintegy 20%-ban, mely csak arra nyújt lehetőséget, hogy rendezett körülmények között, adósság nélkül függesszük fel működésünket. Értéket, sőt nemzeti kulturális értéket elpusztítani egy tollvonás kérdése. Ez a toll az Ön kezében volt akkor, amikor nem biztosította a Budapesti Filharmóniai Társaság működéséhez szükséges minimális támogatást. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, mint neve is jelzi, a magyar kultúra értékeinek ? s ezen belül a nemzeti zenekari hangversenykultúra megteremtőjének, a Budapesti Filharmóniai Társaságnak ? megóvását is hivatott szolgálni. Tisztelt Miniszter Úr! Ebben a súlyos helyzetben kérjük Önt, hogy a miniszteri keretből elmaradt támogatást más forrásból ? legalább jelentős mértékben ? szíveskedjék előteremteni. Ellenkező esetben a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma tekintse a 152. éves Budapesti Filharmóniai Társaságot saját halottjának. Tisztelettel: a Budapesti Filharmóniai Társaság tagsága?