?Liszt, az ember, és a liszti zene sokéves tanulmányozása alapján, valamint a kor tüzetes zenetörténeti vizsgálata után arra a meggyőződésre jutottam, hogy a romantika századának központi figurája (Berlioz és Wagner figyelembevételével is) Liszt volt? ? olvassuk Alan Walker Liszt-életrajzának előszavában. Liszt, korának ünnepelt, körülrajongott művésze rögtönzéseivel, bravúros játékával, merész zeneszerzői újításaival ?egy évszázad kapuját ki tudja nyitni, nem a megérkezés harmóniájára számít... hanem az új évszázadra, melyet megszületni segít, s mely az ő művét teljessé teszi? ? írja Szabolcsi Bence. Az olasz reneszánsz képzőművészete és irodalma kerítette hatalmába a húszas éveiben járó Liszt Ferencet, amikor szerelme oldalán Itáliával ismerkedett. A festői szépségű comoi tó partján született meg az Isteni színjáték ihlette Dante-szonáta első fogalmazványa, a ?Dante olvasása nyomán? alcímet viselő, szenvedélyes, drámai töltésű zongoradarab. A mű nem illusztráció: démoni sodrású pokol-vízió, az Inferno hangulatának sajátos eszközökkel való megjelenítése. A szonáta befejezése után még mindig maradtak feldolgozásra váró élmények Liszt Ferencben a sokszor olvasott költemény nyomán. 1855. elején már felvázolta a születendő szimfonikus költemény tételeit ? Poklot, Tisztítótüzet, Paradicsomot. Végül a nyitótétel félelmetesen hangszerelt pokol-zenéje után szelídebben szólnak a Purgatórium dallamai. A Paradicsom megzenésítése helyett Magnificattal, nőikarral és szopránszólóval hangszerelt hálaénekkel fejezte be művét. A Dante-megzenésítések kétzongorás átiratát Vittorio Bresciani és Francesco Nicolosi előadásában hallhatjuk. A két olasz zongoraművész 1998-ban hozta létre a Liszt Ferenc Zongoraduót azzal a céllal, hogy Liszt szimfonikus műveit saját átirataiban játssza. Duójuk számos koncertet adott Olaszország legrangosabb helyszínein és Washingtonban is. A szimfónia bemutatóját diorámákkal (vetített állóképekkel) illusztrálva képzelte el a komponista. E szándékot kívánják a rendezők valóra váltani, amikor a Fesztivál Színházban megjelennek Gustave Doré Isteni színjáték-sorozatának képei. Dante sorait Babits fordításában Mécs Károly tolmácsolásában hallhatja a közönség.
