?Liszt, az ember, és a liszti zene sokéves tanulmányozása alapján, valamint a kor tüzetes zenetörténeti vizsgálata után arra a meggyőződésre jutottam, hogy a romantika századának központi figurája (Berlioz és Wagner figyelembevételével is) Liszt volt? ? olvassuk Alan Walker Liszt-életrajzának előszavában. Liszt, korának ünnepelt, körülrajongott művésze rögtönzéseivel, bravúros játékával, merész zeneszerzői újításaival ?egy évszázad kapuját ki tudja nyitni, nem a megérkezés harmóniájára számít... hanem az új évszázadra, melyet megszületni segít, s mely az ő művét teljessé teszi? ? írja Szabolcsi Bence. Előjátékok ? Lés Préludes ? címmel írt nyitányt Liszt egy soha meg nem jelent kórusciklus elé. A szerző legismertebb és legnépszerűbb szimfonikus költeménye kezdi, az előbb zongorára, majd nagyzenekarra ?hangszerelt? Mazeppa-történet pedig zárja a koncerten elhangzó darabok sorát. Ez a keret zongoraművek adaptációit fogja közre: a fiatalkori kompozíciótól (Az Obermann völgyétől) kezdve a negyvenes-ötvenes évek ?Költői és vallásos harmóniák? című sorozatának két darabján (Ave Maria-n, Funerailles-on) át a Transzcendens etűdök Lidércfényéig, és a Két legendában Szent Ferenc áldásaitól kísérve egészen a kései, zseniális és démonikus (Elfelejtett) keringőkig. Az átiratok között a 20. századi magyar zenetörténet két legendás zeneszerző- és tanáregyénisége, Farkas Ferenc és Weiner Leó munkái is szerepelnek. A repertoárbővítés ebben a formában gyakorolt ?mesterségét? Kocsis Zoltán is folytatja aki zongoraművészi és karmesteri tevékenysége mellett az utóbbi időben egyre többet foglalkozik hangszereléssel: Bartók zongoraművein kívül többek között Schönberg-, Chopin-, Debussy-, Ravel és Johann Strauss-darabok találtak pompás zenekari öltözetre tevékenysége nyomán. Ő készítette el Liszt Goethe születésnapjára komponált, a hangversenyen is elhangzó ünnepi indulójának szimfonikus változatát is.
