A zenekar 1946-ban jött létre a Prágai Német Filharmonikusok tagjaiból, valamint carlsbadi és sziléziai német zenészekből. A patinás középkori városban működő együttes hamarosan a német a zenei élet vezető zenekarává vált, a II. világháború után az elsők között turnézott Európában, az Egyesült Államokban, Ázsiában és Afrikában. A zenekar nem kizárólag a klasszikus-romantikus repertoárban mozog otthonosan, gyakran mutatnak be új, kortárs műveket is, számos alkalommal maga az együttes rendel kompozíciókat. Az első zeneigazgató (1968-ig) Joseph Keilberth volt, de vendégként fellépett az együttessel többek között Herbert Blomstedt, Eugen Jochum, Rudolf Kempe, Hans Knappertsbusch, Clemens Krauss, Solti György, Gerd Albrecht, Christoph von Dohnányi, Semyon Bychkov, Mariss Jansons, Günter Wand, Ingo Metzmacher és Wolfgang Sawallisch. 2006-ban Herbert Blomstedt tiszteletbeli karmesterré nevezték ki. 2000 óta Jonathan Nott a vezető karmester. Az elmúlt években a Bambergi Szimfonikus Zenekar fellépett Párizsban, Madridban, Brüsszelben, Bécsben, Luxemburgban, Londonban és Japánban. 2007-ben az együttes látta el a második Gustav Mahler Karmesterverseny rezidens zenekari teendőit, júniusban fellépett a Szentpétervári Fehér Éjszakák Fesztiválon, októberben kínai turnéra indulnak.
A budapesti koncerten Fischer Ádám, a Magyar Állami Operaház főigazgatójának vezényletével két rövid Haydn-darab mellett az együttes gyökereire emlékeztető cseh vonatkozású műsort játszanak: Mozart Prágai szimfóniáját és Dvorák VIII. szimfóniáját.
(foto: Lukas Beck)" width="0200" class="fidelio_kep" />
A Prágai szimfónia komponálását Mozart (saját kezű műjegyzékének tanúsága szerint) 1786. december 6-án fejezte be, ősbemutatójára szinte bizonyosan a komponista 1787. január 19-i szerzői estjén került sor, Prágában. Mozart a Figaro óriási ottani sikeréről hallva látogatott a városba - ,,itt másról sem beszélnek, mint a Figaróról, az udvariasság és a megtiszteltetés megannyi jegyével halmoznak el, és Prága valóban nagyon szép és kellemes város" -, s így a műben többször is felbukkanó Figaro-allúziók mögött ezúttal (az egymás után keletkezett műveknél szinte törvényszerű, akaratlan egyezéseken túl) szándékos utalásokat is sejthetünk. Néhány kutató szerint a hasonló szimfóniáknál ekkortájt már szokatlan háromtételességre is a helyszín lehet a magyarázat: a zeneszerző talán a konzervatívabbnak hitt prágai szimfónia-konvencióknak próbált így megfelelni.
Dvorák (1841-1904) 1889-ben komponálta szimfóniáját. A megelőző szimfóniáknál derűsebb hangvétel jelzi, hogy a zeneszerző túljutott egy válságos perióduson. A szimfónia ünnepélyes, klarinétokon, kürtökön és csellókon intonált g-moll bevezetője a műfaj 18. századi hagyományához tér vissza, azonban nem követi ezt teljes mértékben. Visszatérése a kidolgozás előtt és - trombitával kiegészítve - a visszatérési szakasz előtt egyéni megoldás, (mint Beethoven néhány művében) cezúrajelölő szereppel ruházza fel az egyébként bevezető funkciójú anyagot. A szonáta- és rondóformát ötvöző finálé trombita-fanfárja is váratlanul visszatér a tétel későbbi pontján. A c-moll Adagio tétel vonóskari indítása bensőségesebb érzésvilágból fakad, a tétel egy ,,romantikus látomás egy ősi várról, amelynek romjai letűnt dicsőségről regélnek". A tétel érzelemvilága a német kortársak műveinél azonban kevésbé extrovertált, közelebb áll szláv kortárs szerzőkhöz, elsősorban Csajkovszkij világához. A scherzo táncos hangvétele is Csajkovszkijt, varázslatos báljeleneteit idézheti fel a hallgatóban. A szalontáncot Dvoráknál azonban át- meg átjárják a népies tánc elemei. Nem egyértelműen cseh néptáncokról van itt szó, inkább egy-egy jellegzetes ritmusképletről, záróformuláról és csak elvétve bukkan fel egy eredeti népies dallam. A scherzo után következő finálé Beethoven Eroica-szimfóniájának mintájára variációs tétel: témája cseh népdalelemekből szerkesztett dal.
(2008. március 20. 19:30 Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem (Budapest) - A Bambergi Szimfonikusok koncertje; Haydn: Svanisce in un momentol; Vihar; Mozart: D-dúr "Prágai" szimfónia, K 504; Dvorák: VIII., G-dúr szimfónia, op. 88; km.: MR Énekkar (karig.: Strausz Kálmán); vez.: Fischer Ádám)
