Christoph von Dohnányi Budapesten vezényel

Zene


christoph_von_dohnanyi_danporges.jpg
Christoph von Dohnanyi
(MTI) Közeledve a halottak napjához és a mindenszentekhez, október 28-án és 29-én Brahms Német requiemjét adja elő a zenekar a dalszínház énekkara, valamint Bálint János fuvolaművész, Kiss József oboaművész, Szabóki Tünde és Horváth Ádám (ének) közreműködésével.
 
Brahms monumentális, héttételes műve igen ritkán hallható, 1866-ban készült el vele. Különlegessége, hogy a komponista német nyelvű szöveget használt a mű megírásához. A requiemeket latin liturgikus szövegre komponálták-komponálják a zeneszerzők, ezért hangsúlyos a Brahms-mű eredeti címében ? Ein deutsches Requiem ? az ein/egy szó. 
 
Christoph von Dohnanyi Berlinben született. Kezdetben édesapjához, Hans von Dohnányihoz hasonlóan jogi tanulmányokat folytatott Münchenben. De két év múlva már a Müncheni Zeneművészeti Főiskolán folytatott zeneszerzési, zongora- és karmesteri tanulmányokat. Diplomája mellett elnyerte München város Richard Strauss-díját is. 
 
 
Ezután nagyapjánál, Dohnányi Ernőnél tanult a Floridai Állami Egyetemen. 1953-ban Solti György meghívására korrepetitori és karmesteri állást töltött be a Frankfurti Operában. 27 éves korában Németország legfiatalabb zeneigazgatója lett: vezető karmestere a Kölni Nyugatnémet Rádió Szimfonikus Zenekarának, valamint főzeneigazgatója és általános igazgatója a Frankfurti Operának.  
 
1981 decemberében vezényelte először a Cleveland Orchestrát, a következő évben már vezető karmestere lett, 1984 és 200 között az együttes hatodik zeneigazgatójaként működött. A zenekarral koncertezett Amerika nagy koncerttermeiben, valamint Ázsiában (Kínában a zenekar életében először), Európában, többek között a Salzburgi és Edinburghi Fesztiválon, a londoni Promenád koncerteken. 
 
 
Operafelvételei között szerepel A Walkür és A Rajna kincse. Számos opera kiemelkedő interpretációja fűződik a nevéhez, mint Zürichben Az álarcosbál, a Wozzeck, az Idomeneo, Salzburgban A rózsalovag, a Salome, a Cosí fan tutte, A kékszakállú herceg vára, A varázsfuvola vagy az Ariadne Naxosban.