Szkrjabin: Etrangeté/Strangeness - Prelűdök és poémák Csalog Gábor ? zongora, BMC CD 099 ?Szkrjabin nem az a zeneszerző, akit mindennapi kenyérként lehet fogyasztani, inkább mámorító likőr, amellyel néhanapján lerészegedik az ember, poétikus kábítószer, törékeny kristály.? (Szvjatoszlav Richter) ?Ez a mélyen találó megjegyzés arra is rávilágíthat, hogy vajon miért hangzik el koncerteken olyan méltatlanul ritkán e nagy szerző számtalan miniatűr remekműve. Nyilvánvaló, hogy például teljes zongoraest összeállítására ez a zene aligha alkalmas. De hangfelvétel műsorának válogatásakor is szembekerül a kérdéssel előadó és hallgató egyaránt: mekkora e rendkívüli töménységű daraboknak az a mennyisége, amelynél nem oltják ki egymás hatását? Felvételünk mindhárom tömbje a hallgató számára ideális napi adagot céloz meg, nagyjából huszonöt percnyi hallgatnivalóval. Emellett egy-egy tömbön belül szándékunkban áll követni Szkrjabin lenyűgözően érdekes fejlődéstörténetét is, amelynek során a chopini mintát követő szerzőből a századfordulós Európa megújuló zenéjének egyik fontos alakjává válik.? (Csalog Gábor) Satie-Cage: Socrate; Liszt: Via Crucis Ránki Dezső, Klukon Edit ? zongora, BMC CD 100 ?A két darabot (melyek egyaránt ellenállnak műfaji besorolásoknak) egymás után hallgatva akár egyazon szerző munkáinak vélhetnénk, nem véletlenül. Az idős Liszt és Satie hasonlóan radikális következtetésekre jutott: mindketten lerombolják a zenetörténet szüntelen fejlődésébe vetett hitet és a zenehallgató elvárásait; mindketten minimalizálják eszközeiket és lemondanak a zene mágikus erejéről, elvetve annak tetszésre apelláló elemeit, helyette belső, nukleáris energiáit keresik; mindketten lemondanak a ?fejlődő?, dramatikus formák kiépítéséről, hogy a zenei folyamatot mintegy belülről szervezzék újra; végül mindketten visszanyúlnak a középkor zenéjéhez, és ezt az időbeli visszalépést szellemi előrelépésként leplezik le.? (Dolinszky Miklós) "Tizennyolc éve része az életünknek Liszt Via crucisa. 2004-ben társául szegődött Satie Socrate-ja Cage kétzongorás átiratában. Így már együtt mutatják az utat: Alázattal jelen-lenni, Szeretettel elfogadni, Szelíd-csendben elengedni." (Klukon Edit)
