A rendezőnő olyan meghökkenést keltő interpretációkkal írta be nevét az európai operajátszás újkori történetébe a 2000-es évek elején, mint Mozart Idomeneójának színrevitele.
A Danae szerelme a Daphnéhoz hasonlóan mitológiai tárgyú mű. (A Daphnét 2010 nyarán mutatta be a Bartók+ Miskolci Nemzetközi Operafesztivál.) Mindkét darab szövegét Joseph Gregor írta. A Danae szerelme főpróbáját 1944. augusztus 16-án ugyan megtartották a Salzburgi Ünnepi Játékokon, de az előadásokat a II. világháború elsodorta, így a valódi premierre már a zeneszerző halála után, 1952. augusztus 14-én kerülhetett csak sor a fesztiválvárosban.
Az ókori téma hősnője Danae Pollux, a hitelezők által szorongatott király leánya. Pollux azt reméli, hogy ha a gazdagságáról híres Midasz elveszi Danaét, a királyság megmenekülhet. Sajnos Jupiter is "kinézi" magának a gyönyörű hercegnőt, átváltozások és egyéb konfliktusok után azonban Danae és Midasz egymásra talál.
Az előadásban Danaét Manuela Uhl, Jupitert Mark Delavan, Polluxot Burkhard Ulrich, Midaszt pedig Matthias Klink énekelte a vasárnap esti bemutatón, a tudósítások szerint nagy sikerrel. Az előadáson Andrew Litton vezényelt; Bernd Damovsky színpadképe töredezett, és egymásra dobált betontömbjeivel, a csupasz, koszfoltos falakkal a jelenre utal, Dorothea Katzer jelmezeinek stílusa a II. világháborút megelőző időre és a mára egyaránt mutat.
A berlini Deutsche Operben a következő évad műsortervének összeállításában a főzeneigazgatóé, Donald Runnicles karmesteré a fő felelősség. Az új intendáns, Dietmar Schwarz operaigazgató a bázeli színháztól érkezik Berlinbe, 2012-től lép hivatalba, megbízatása 2017-ig tart. A svájci teátrum híres azokról a vállalkozásairól, amelyekkel kilépett saját falai közül: az Aidát a Rajnán, a Bohéméletet egy lakótelepen játszotta, hogy közelebb kerüljön a nézőkhöz.
