Delly Rózsi a budapesti Zeneművészeti Főiskolán túl Rómában, Bécsben és Salzburgban tanult, s 1946-ban beugró Santuzzaként lépett először az Operaház színpadára. A következő majdnem három évtizedben, 1974-es visszavonulásáig a társulat vezető drámai szopránjaként és mezzoszopránjaként, nemzetközileg is elismert Wagner-hősnőként énekelt Brünnhildét, Ortrudot, Izoldát épp oly rendkívüli erővel, mint Amnerist vagy Sába királynőjét.
A festményt Delly Rózsi családja - lánya, Forgács Júlia, valamint veje, dr. Vámosi Zoltán - adományozta az Operaháznak, amelynek színpadán a művésznő ugyancsak operaénekes lánya is számos alkalommal szerepelt. S mivel a Székely Bertalan teremben a kép előtt állva köszönetet mondó Forgács Júlia a megszólalásig hasonlít a Gáspár Anni által megörökített Izoldára, így kicsit olyan, mintha e portréval egyszerre ketten, anya és leánya énekesnők költöztek volna végleg vissza az Operaházba.
