Fodor Géza így ír könyvéről: "A Mozart-opera világképe című könyv két dologra tesz kísérletet. Egyrészt megpróbálja megragadni azt a rejtélyes ugrást, amelynek révén a remekmű kiemelkedik korának átlagából. Másrészt azt próbálja megmutatni, hogy a nagy Mozart-operák "örök" érvényessége hogyan függ össze keletkezésük szellemével. A hagyományos művészetszemlélet nem tud szerves kapcsolatot feltárni a művek keletkezésének történelmi feltételei és konkrétsága, másfelől folyamatos újraértelmezhetőségük és általános érvényük között. A könyv éppen ezt a szerves kapcsolatot kísérli meg rekonstruálni. Nyomon követi, hogy a felvilágosodás embereszménye és morális érzékenysége hogyan ölt alakot Mozart zenéjének, zenei dramaturgiájának formája által. Tehát alternatívát kíván felmutatni ahhoz a szemlélethez képest, amely a művek nyers tartalma és annak szociológiai-eszmei megfelelője között állapít meg kapcsolatot. E "filozófiai operakalauzban" a kor szelleme és a művészi forma összefüggése lesz a vizsgálat tárgya hat Mozart-opera kapcsán."
