(MTI) - A Don Sanche, avagy a szerelem kastélya című művet Liszt 13 évesen szerezte tanára, Ferdinando Paër ösztönzésére, ősbemutatóját 1825. október 17-én tartották a párizsi Grand Opera falai között. A darab mindössze néhány alkalommal szerepelt színpadon, partitúráját hosszú ideig elveszettnek hitték, a kézirat csak a XX. század elején bukkant fel újra.
Liszt Ferenc születésének 200. évfordulója alkalmából miskolci, bayreuth-i, eisenstadti és kassai együttműködésben vitték színre a Don Sanche-ot, amelyet a miskolci operafesztivál után most Bayreuth kulturális- és kongresszusi központjában, a Stadthalléban láthat a közönség.
A produkció rendezője Julia Glass, közeli munkatársa Katharina Wagnernek, aki maga felügyelte a színrevitelt. A rendezőasszisztens Georg Schütky, a kosztüm és jelmeztervező Friederike Messe, a zenei vezető pedig Bayreuth város kulturális tanácsosa, a helyi konzervatórium vezetője, Nicolaus Richter. A recitatívók átdolgozására Gerhard Krammer osztrák zenetudós kapott megbízást. A produkcióban közreműködik a Miskolci Szimfonikus Zenekar és a Kassai Állami Színház énekkara.
A Don Sanche témáját a 13 éves szerző a kor divatos lovagregényei közül választotta. Az opera főszereplője Don Sanche, aki reménytelen szerelmet táplál Elzire hercegnő iránt. Egy nap bebocsátást kér abba a kastélyba, amelyet Alidor, a varázsló a szerelemnek szentelt. Oda azonban csak boldog párok léphetnek be, a varázsló mégis segít a lovagnak. Alidor szerencsétlenségek sorát zúdítja a hercegnőre, hogy Don Sanche hősként megmenthesse őt. Amikor a lovag kész feláldozni életét szerelméért, végre elnyeri Elzire szívét, és együtt beléphetnek a kastélyba.
