A Hagyományok Háza és a Magyar Állami Operaház együttműködés keretében előadáscsomagot állított össze, amelynek programjai négy hétvégén, két helyszínen várják az érdeklődőket. A csomagban Mendelsohn: Szentivánéji álom (kor.: Seregi László), Sebő Ferenc: Pannon freskó (rend., kor.: Mihályi Gábor), Prokofjev: Rómeó és Júlia (kor.: Seregi László), Kelemen László: Az örök Kalotaszeg (kor.: Farkas Zoltán), Puccini: Tosca (rend.: Nagy Viktor) és Goldmark: Makrancos Kata (kor. Seregi László) című műve szerepel. A késő tavaszi, kora nyári időszakra időzített programok és az együttműködés célja, hogy a hazánkat és Budapestet felfedezők figyelmét együtt fordítsák nemzeti értékeink felé. A két különböző profilú, sokéves múltra visszatekintő intézmény műsorának keresztmetszetével igyekszik elsősorban a külföldi vendégeknek kedveskedni.
Puccini Edgar című operájának magyarországi bemutatójára március 22-én kerül sor a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében. Az előadást Éry-Kovács András rendezi, aki így nyilatkozott videóüzenetében készülő munkájáról: "Az Edgar az egyetlen Puccini-opera, amelyben két nő azonos súllyal szerepel, ám karakterében mégis eltérő. Fidelia boldog, ha szerethet, Tigrana szenved, mert nem szerethet. Edgar csak élveteg, léha és lusta szerető. Antihős, hanyatló, elidegenítő és szenvelgő. De karakteresen szenvedélyes, mint a fiatal Puccini. Ettől az izzó szenvedélytől lesz lendületes a játék és szertelenül rakoncátlan a zene.
Az előadás a mostanában önálló műfajként megjelenő, félig szcenírozott koncertszerűsége és olykor stilizált mozgásra épül. Friss, új szellemű mű, kuriózum. A megközelítés megkísérli bebizonyítani a mű elévülhetetlen értékeit, amit méltetlenul eltitkoltak eddig a legnagyobb operaházak is."
Végül, de nem utolsó sorban Solymosi Tari Emőke mutatta be ...magam titkos szobája című könyvét, amely Lajtha László A kék kalap című vígoperájának keletkezéstörténetét, esztétikai vonatkozásait és zenetörténeti kapcsolódásait vizsgálja. A Zeneakadémia zenetudós tanára lebilincselő előadást tartott Lajtháról és a műről is. Solymosi rávilágított arra is, hogy Lajtha személye - úgy, ahogy a MÁO és a Hagyományok Háza között létre jött együttműködés is - menniyre jól példázza a műfajok találkozásának lehetőségét. Solymosi Tari Emőke kifejezte azt a reményét is, hogy ezt a rendkívül jó és sikeres darabot (az 1990-ben megtartott rádiós bemutató utáni kritikák igen elégedetten nyilatkoztak a műről) az Operaház is műsorára tűzi majd.
