Miklósa Erika kivételes tehetség a magyar zenei életben. Az éneklés egy sok reménnyel kecsegtető sportkarriert váltott fel az életében és már egészen fiatalon az ígéretes operatehetségek közt szerepelt a neve. Egy nyilvános próbaéneklés után az Operaház történetének legfiatalabb tagja lett, ahol néhány hónappal később már Mozart Varázsfuvolájának Papagénájaként debütált. A Varázsfuvola egy másik szerepe is fémjelzi a művésznő karrierjét, mert a több mint 250-szer előadott Éj Királynője áriája után a szerep Miklósa Erika védjegyévé vált. Több hazai is nemzetközi díjat nyert és olyan nagy nevekkel lépett együtt színpadra, mint például Placido Domingo. A rengeteg fellépés és utazgatás ellenére mindvégig megőrizte személyiségét, és előadásának egyediségét, amelyet legújabb albumán is megcsillogtat. Az október közepén megjelent album a Tom-Tom Records gondozásában került kiadásra és különleges zenei világot foglal magában. Az Ég szabad című lemez szerzőpárosa Wolf Péter és Sztevanovity Dusán. Az alkotók tizenhárom olyan dalt írtak, amely mélysége, érzékenysége és mondanivalója miatt semmiképp nem hallgatható csupán háttérzeneként. Odafigyelést, elmélyülést igényel. A zene, a gondolat és a szöveg tökéletes egységgé fonódik össze a dalokban, amelyekről a lemez két szerzője a következőképpen vall: ?Utak találkozása. Művek és előadó, költemények és zene, alkotók és befogadók. Ki tudja miért, miért most és miért ők-mi? Ez az érzelem halmaz minden emberben jelen van. Az egyik dédelgeti, a másik titkolni gondolja. Valamiért most ?érett be?, valamiért külön-külön, de együtt is ezt gondoljuk a világról. Valamiért személy szerint minket talált meg a sors részt vehetni ebben az önfeledt megnyilatkozásban, és ma már nem is csodálkozom ? csodálkozunk: így kellett történnie. A dalok bennünk voltak, most napvilágra kerültek. Az ?üvegcipő? nem is lehetne másé. A végeredményből sugárzik minden, ami egy embert emberré varázsol: az esendőség, a botladozás Ég és Föld között, a szeretet és a gyűlölet önkívülete és bugyrai, a csúszás ? mászás és a lebegés, a megbocsátás áhítása, és erénye. És annak bizonysága: ez a feladatunk.?
