Egy táncos díva arcképe

Zene

Lakatos Gabriella

Az ünnepélyes megnyitó előtt sajtótájékoztatót tartottak, ahol Keveházi Gábor, a Magyar Állami Operaház balettigazgatója és Szúdy Eszter muzeológus-tánctörténész, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet Múzeumi Osztályának gyűjteményvezetője, a kiállítás kurátora emlékezett a művésznőről.

"Lakatos Gabriella nagyon hiányzik, hiszen ő igazi egyéniség, egy különleges szín volt az akkori táncéletben: ő volt A balerina." - mondta Keveházi Gábor. "Fantasztikus ember volt, akire mindig oda kellett figyelni. Ritka egyéniség volt, talán ha 100 évente születik ilyen művész. Zseni volt, nemcsak akkor, amikor táncolt, hanem akkor is, amikor énekelt, vagy amikor színész volt. Azt tanította, hogy a táncművészetben nem a technika számít: ha a szerep a szívedben van, mindent ki tudsz fejezni. Tanítani kellene e világhírű prímabalerina művészetét. Őrizzük emlékét úgy, ahogy azt kell."

Szúdy Eszter, aki gyerekkora ót ismerte a művésznőt, így emlékezett rá: "Gabi humorérzéke, öniróniája, mindenkihez való őszintesége páratlan volt. Ő igazi díva volt, akit mindenki ismert a legkisebb falvak lakóitól kezdve a legelőkelőbb személyekig. Nagyon vártam már ezt az évfordulót, hiszen ez remek apropó volt arra, hogy kiállítást rendezzünk emlékére." Ezek után elmesélte, hogy a kiállítás milyen kalandos úton jött létre. Amikor Lakatos Gabriella váratlanul meghalt, a férje eladta a művésznő villáját. Az új tulajdonos tatarozni kezdet, és mindent, amit fölöslegesnek vélt, a szemétbe hajított, köztük Lakatos Gabriella fotóit, róla szóló újságokat, ruhákat, jelmezeket. Innen mentették meg a hagyaték egy kisebb részét, a másik fele pedig szerencsés véletlenek folytán került hozzájuk. Ez a féltve őrzött állomány azonban az eredeti magángyűjteménynek csak egy része. Nem sokon múlt, hogy a XX. század egyik legkiemelkedőbb táncosának öröksége nyomtalanul eltűnjön.

Szerencsére nem így történt. A Vörös Szalonban éppen a művésznő születésének 80. évfordulóján nyílt kiállítás november 13-ig látható, november 16-tól pedig egészen 2008. január 16-ig az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet körtermében tekinthető meg.

Lakatos Gabriella táncosnő 1927. október 18-án született Budapesten és 1989. november 13-án halt meg ugyanitt. Az Operaház balettiskolájában, ahova csak harmadszor vették fel, Nádasi Ferenc növendéke volt, majd 1943-tól a társulat tagja, 1950-től 1973-ig magántáncosa. Az 1945-46-os évadban a Szegedi Nemzeti Színház balettegyütteséhez szerződött, de itt csak operabetétekben kapott szerepet. Korának legtemperamentumosabb, nagyszerű technikájú művésze, aki a repertoár szinte összes karakter főszerepét, s néhány klasszikus szerepet is eltáncolt. Lakatos Gabriellát 1973-ban nyugdíjba küldték, a döntésbe halálig képtelen volt beletörődni. Élete utolsó másfél évtizedében énekesnőként vált közismertté, televíziós fellépései, közéleti munkája nyomán nem felejtették el tisztelői. Az 1980-as években két alkalommal még visszatért a táncszínpadra. Markó Iván Az igazság pillanata, és Novák Ferenc a Magyar Electra című darabjában lépett közönség elé. Kossuth-díjas (1957), érdemes (1966) és kiváló művész (1971), és a finn Fehér rózsa lovagrend (1969) tulajdonosa volt. Főbb szerepei: Lány (Harangozó Gy.: A csodálatos mandarin); Primadonna (Harangozó Gy.: Térzene); Rozika (Harangozó Gy.: Furfangos diákok); Sári (Harangozó Gy.: Keszkenő); Zaréma (Zaharov: A bahcsiszeráji szökőkút); Aisa (Anyiszimova: Gajane); Balerina (Fokin: Petruska); Mária hercegnő (Vojnonen: Diótörő); Odette-Odilia (Messzerer: A hattyúk tava); Jeanne (Vojnonen: Párizs lángjai); főszerep (Cieplinski: Bolero, Divertimento).