A 77 éves művész a turné keretében játszik a franciaországi Aix-en-provence-i Fesztiválon és a németországi Rheingau Fesztiválon. Elutazik Nagy-Britanniába, majd bejárja az öreg kontinenst Párizstól kezdve Amszterdamon és Lisszabonon át Lipcséig. Európai körútjából nem marad ki Budapest sem, hiszen szeptember 26-án és 27-én a Budapesti Fesztiválzenekarrar lép fel.
Az osztrák zongoraművész, a 20. század második felének egyik legnagyobb előadója 1931. január 5-én született a csehszlovákiai Vízmberk-ben (ma: Loucná nad Desnou). Családtagjai között nem volt zenész. Brendel hat éves volt, amikor Zágrábba, majd Grazba költöztek, itt éltek a II. világháború alatt.
Gyermekkorában csak rendszertelen zenei képzésben részesült. A háború vége felé a tizennégy éves Brendelt Jugoszláviába rendelték lövészárkot ásni. A munkaszolgálat alatt fagysérülést szenvedett, és kórházba került. A világháború után zeneszerzéssel kezdett foglalkozni, valamint folytatta a zongoratanulást és festett. Ezután sem vett azonban ,,hivatalos" zongoraleckéket, és bár később részt vett Edwin Fischer és Eduard Steuermann mesterkurzusain, tulajdonképpen autodidakta módon képezte magát.
Első nyilvános koncertjét tizenhét éves korában adta Grazban, amely ,,A fúga a zongorairodalomban" címet viselte. Bach, Brahms és Liszt Ferenc művein kívül Brendel saját kompozícióit is előadta. Ám röviddel ezután abbahagyta a komponálást, és a zongorázásra összpontosított. 1949-ben megnyerte az olaszországi Bolzanoban rendezett Busoni Zongoraversenyt, és a következő évben Bécsbe költözött. Huszonegy éves volt, amikor első felvételét elkészítette: Szergej Prokofjev 5. zongoraversenyét játszotta lemezre. Néhány egyéb művet is rögzített, köztük három sorozatot Beethoven szonátáiból (kettőt a Philips, egyet a Vox kiadónál), Brahms-műveket (köztük a zongoraversenyeket is,) Schumann- és Schubert-kompozíciókat egyaránt. A többi zongoraművésztől eltérően - a Polonézeken kívül - nagyon kevés Chopin művet játszott lemezre, ez a felvétele azonban legendás.
Brendel főként a Vox lemezcégnek készített felvételeket, mégsem kapott jelentős szerződést az 1970-és évekig, és Ausztrián kívül is keveset koncertezett. Az áttörés akkor következett be, amikor Londonban, a Queen Elizabeth Hallban adott egy Beethoven-estet. A koncertet követő napon három fontos lemezkiadó ügynöke is felkereste. Hamarosan Londonba költözött, ahol a mai napig is él. Ettől az időtől kezdve hírneve egyre nőtt, és egyre több lemezfelvételt is készített.
Alfred Brendelt Beethoven, Mozart és Schumann egyik legátgondoltabb tolmácsolójának tartják. Viszonylag kevés 20. századi művet ad elő, de Arnold Schönberg Zongoraversenye kedvencei közé tartozik. Az utóbbi években ízületi gyulladása miatt a technikailag legnehezebb darabokat - mint például Beethoven Hammerklavier-szonátáját - le kellett vennie műsoráról.
Brendel játékstílusát némelyek túl analitikusnak tekintik. Meggyőződése szerint a zongorista legfontosabb feladata a zeneszerző szándékának tiszteletben tartása anélkül, hogy az előadó egyénisége megmutatkozna. ,,A zeneszerzőnek, de különösen a darabnak tartozom felelősséggel"- mondta. Példaképei közé tartozik Edwin Fischer, Alfred Cortot, Wilhelm Kempff, a karmesterek közül pedig Bruno Walter és Wilhelm Furtwängler. Az utóbbi időben többek között Paul Lewis és Till Felner fiatal zongoraművészekkel és fiával, a csellista Adrian Brendellel készít felvételeket. Verseskötete is megjelent, költeményeinek stílusát Andrew Motionhoz és Miroslav Holubhoz hasonlítják.
