(MTI) - "Az éneklésre születni kell" - idézte Melis György szavait Hiller István oktatási és kulturális miniszter, hozzátéve: a művész is arra született. Búcsúbeszédében Hiller István felidézte: Melis György minden műfajban, tragikus és komikus szerepekben egyaránt kiváló volt. Tisztán énekelni, szépen beszélni, meggyőzően játszani - ezek voltak az énekes művészi munkájának alapelvei. Bárhol járt a világban, a Magyar Állami Operaház színpadán volt igazán otthon. "Hálásak vagyunk, hogy köztünk volt" - búcsúzott Hiller István.
A pályatársak nevében Tokody Ilona Kossuth-díjas, Melis-díjjal is kitüntetett szoprán emlékezett a művészre. Kiemelte: az operaház egyik óriásának hamvai előtt tisztelegnek. Valódi sztár volt, sztárallűrök nélkül. Hűséges volt hazájához, szűkebb pátriájához: Szarvashoz és a Magyar Állami Operaházhoz. Teljes pályát futott be a hatvan év alatt, amíg az operaszínpadon állt, szigorú volt a pályatársakhoz, de magához is és teljes felkészültséget követelt mindenkitől. Nem tanított, de akik elég odaadóan figyelték munkáját, vallhatják magukat a tanítványának. Melis György a szakma mestere volt, megkapta az összes titulust, de legbüszkébb a Kazinczy-díjra volt, amelyet operaénekesként egyedül nyert el.
Fischer Ádám főzeneigazgató kamaszkori személyes emlékeit idézte fel: a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola növendékeként vált Melis György rajongójává. "Ő volt talán az egyetlen, akiért mi, lázadozó és mindent kritikusan szemlélő serdülők egyöntetűen lelkesedtünk.(...) Abban az életkorban, amikor az ember ízlése, egyénisége képlékeny, alakul és formálódik, úgy érzem, Melis György művészete is hozzájárult gondolkozásom kialakulásához, és ezt szeretném neki itt most megköszönni" - fogalmazott Fischer Ádám.
Mótyán Tibor, Szarvas szlovák önkormányzatának elnöke a helyiek nevében egy Kölcsey-idézetet választott, hogy Melis György hamvaitól búcsút vegyen: "Halhatatlan lesz az, aki tetteiben megemlegettetik."
Mennyivel szegényebb lesz ez az ország, mennyivel szegényebb az operajátszás Melis halálával - tette föl a kérdést Mótyán Tibor, majd hozzáfűzte: szegényebbek leszünk, mert nem látjuk többé, mégis a hálaadás töltse be a lelkeket azért a mérhetetlen szellemi örökségért, amelyet Melis György ránk hagyott. A szarvasiakra hagyta a családias hangulatú dalestet, a templomi hangversenyek, a jóízű szlovák párbeszédek emlékét, és nem utolsó sorban a kórusokat, a tehetségeket támogató alapítványait.
Melis György hamvait a Farkasréti temetőben az evangélikus egyház szertartása szerint helyezik végső nyugalomra délután.
Korábban:
