(MTI) Az énekesnő 1946. május 15-én debütált a New York City Opera színpadán. Sokak szerint az volt az első alkalom, hogy fekete bőrű operaénekesnő jeles társulattal lépett fel. Camilla Williams bemutatkozásával kilenc évvel előzte meg Marian Andersont, aki a még nevesebb Metropolitan Operában szerepelt a színpadon fekete bőrű előadóként.
Camilla Williams Cso-cso-szán szerepében debütált Puccini operájában, és ez is maradt leghíresebb szerepe. Játszott Leoncavallo darabjában, a Pagliacci címűben is, majd a Bohéméletben Mimit énekelte. 1948-ban Aidaként állt színpadra Verdi világhírű művében. Később rendszeresen lépett fel külföldön.
A művésznő 12 évesen kezdett énekelni. Virginiából származott, ott fedezte fel egy walesi énektanár, aki a szegregáció idején fehér lányokat tanított az iskolában, és különtanárként foglalkozott néhány fekete bőrű kislánnyal.
Diplomát szerzett a Virginiai Állami Egyetem hallgatójaként, zenetanár lett belőle, majd 1942-ben philadelphiai ösztöndíjat ajánlottak neki. Az 1950-es és 1960-as években a polgárjogi mozgalmak ismert arca lett, 1963-ban ő énekelt Martin Luther King híres beszéde, a Van egy álmom kezdetű előtt, majd egy évvel később akkor is, amikor a mozgalom vezetője megkapta a Nobel-békedíjat. Férje az a nevesügyvéd, Charles Beaver volt, aki többek közt Malcolm X-et védte.
Camilla Williams 1970-ben vonult vissza a színpadtól, főiskolákon tanított New Yorkban, majd az Indianai Egyetem első fekete bőrű zeneprofesszora lett. A tanítással 1997-ben hagyott fel.
