A brooklyni születésű muzsikus gitározni kezdett, majd 13 évesen Count Basie hatására váltott szaxofonra. Fuvolán, klarinéton, alt- és tenorszaxofonon is játszott, 1943-ban már több együttessel lépett fel, baritonon pedig '46-ban mutatkozott be Clarence Briggs formációjában. Roy Eldridge-dzsel is zenélt, így fedezte fel Dizzy Gillespie, aki hamarosan meghívta saját big bandjébe. A későbbiekben játszott James Moody, Duke Jordan, John Coltrane és Randy Weston együtteseiben, majd az '50-es évek végén néhány évre visszavonult a jazztől, színészkedett és dalokat írt. Szólistaként Machito afro-kubai formációjában tért vissza a színpadra, közben Lucky Thompson oktettjében is fújt, majd Lionel Hamptonnal turnézott Európában. 1964-ben újra visszavonult, 1979-ben Nick Brignola lemezén lehetett újra hallani, miután Bill Harmannal és Richard Wyanddel alakított triót. Az utóbbi években New Yorkban régi barátaival zenélt, Quincy Jones, Ron Carter, Frank Foster és Freddie Hubbard társaságában adott koncerteket.
