 |
| Fodor Géza (1943. május 3. - 2008. október 7.) |
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar-filozófia szakán végzett 1967-ben. Kandidátusi (PhD) fokozatát 1975-ben, akadémiai doktorátusát (DSc) 2004-ben szerezte meg a Magyar Tudományos Akadémián.
1967 és 1973 között a Magyar Tudományos Akadémiai Filozófiai Intézetének tudományos munkatársa, 1973-tól az ELTE Esztétika tanszékének oktatója. 1990-től egyetemi docens. 1978-tól 1982-ig a Nemzeti Színház dramaturgja. A Katona József Színház alapító tagja. 1987 és 1989 között a Magyar Állami Operaház vezető dramaturgja, művészeti tanácsadója.
1982-től (két évi megszakítással) a Muzsika című folyóirat operakritikusa. 1989-ben részt vett a Holmi című folyóirat megalapításában, a lapnak haláláig egyik szerkesztője volt. Öt éven keresztül klasszikus színházelméleti szövegeket adott közre kommentárral a Színház című folyóiratban. 1992-től 1997-ig a Színház-és Filmművészeti Főiskolán színháztörténetet, dráma- és operaelemzést tanított.
Dramaturgként kortárs magyar drámák (Csirkefej, Hóhérok hava, Akárki, Koccanás) és klasszikus darabok (a legutóbbi évadokból: Tartuffe, Szent György és a sárkány, Ivanov, Médeia, Macbeth, A karnevál utolsó éjszakája, A vadkacsa) színpadra állítását egyaránt segítette.
Erkel Ferenc-, Táncsics Mihály-, Madách Imre- és Széchenyi-díjas. 1990-ben Déry Tibor-jutalmat kapott, 1987-ben és 1990-ben megkapta az Országos Színházi Találkozón a legjobb dramaturgiai munkáért járó díjat.
Számos zene- és irodalomtörténeti könyvet írt. A legutóbbiak: A Mozart-opera világképe. (Budapest, 2002); Das hoffnungslose Meisterwerk. (Cuxhaven-Dartford, 1999); Zene és színház (Budapest, 1998); Petri György költészete. (Budapest, 1991).
