(MTI) - A Liszt Ferenc-díjas hegedűművészt életének 62. évében érte a halál. A budapesti Zeneművészeti Főiskola elvégzése után a Rimszkij-Korszakov Konzervatóriumban tanult 1965 és 1968 között az akkori Leningrádban, Michail Waimannál tökéletesítette tudását. Hazatérte után, 1968-tól a Zeneművészeti Főiskola tanára lett. Az Új Budapest Vonósnégyes alapító tagja 1971-ben, az Országos Filharmónia szólistája 1971-től 1988-ig.
Szólistakánt és kamaraművészként elsősorban az általa vezetett Új Budapest Vonósnégyessel rendszeresen koncertezett Európában, az Egyesült Államokban, Kanadában, Japánban, Dél-Amerikában és Afrikában. Kobajasi Kenicsiro meghívására 1990-ben az Állami Hangversenyzenekar koncertmestere lett. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen 1995-től a vonós tanszék vezetője; a világ számos országában nagy érdeklődés mellett tartott mesterkurzusokat. Magyar Művészetért díjjal tüntették ki 1991-ben,tevékenységét 1997-ben Liszt Ferenc-díjjal ismerték el.
Elmélyült muzikalitása, széles körű zenei érdeklődése, hatalmas tapasztalata révén az egyik legismertebb és leginkább elismert magyar vonósjátékosként tisztelte a muzsikus szakma és a hangversenylátogató publikum egyaránt - méltatta az elhunytat Batta András rektor.
