A chicagói születésű Leroy Jenkins hét évesen kezdett hegedülni, hamarosan a város legnagyobb baptista templomában adott hangversenyeket Ruth Jones zongorakíséretével, aki később Dinah Washington néven lett kiváló énekesnő. A fiatal hegedűs szaxofonozni, fagottozni és klarinétozni is tanult, majd egyetemi évei után, Alabamában lett tanár. 1964-ben tért vissza Chicagóba, ahol Ornette Coleman és Cecil Taylor társaságában a jazz kereteit kezdte feszegetni, majd Anthony Braxton, Steve McCall és Leo Smith közreműködésével alakított kreatív együttest. Revolutionary Ensemble nevű, szabad formákkal kísérletező formációját már New Yorkban alapította Jerome Cooper dobossal és Sirone bőgőssel, majd a '70-es években Sting néven alkotott új jazz-funk együttest. Kompozícióit előadták többek közt a Brooklyni Filharmonikusok és a Kronos Quartet, koreográfusokkal és videó-művészekkel közösen alkotott műveit pedig a New York City Opera mutatta be.
