(MTI/APA/AP) - A zeneszerző, akinek leghíresebb műve a Le Grand Macabre című opera, 1956-ban távozott Magyarországról, Bécsben telepedett le, s osztrák állampolgárságot kapott.
Ő szerezte a Stanley Kubrick amerikai rendező 2001: Űrodüsszeia című, 1968-ban elkészült filmjének zenéjét is.
Ligeti György 1923-ban született Erdélyben magyar szülők gyermekeként. Apját és fivérét a nácik megölték.
Pályája során rengeteg nemzetközi elismerésben részesült, tiszteletbeli tagja a világ számos zenekarának. Három évvel ezelőtt, nyolcvanadik születésnapja alkalmából, Kossuth-díjjal tüntették ki.
Dr. Hiller István megemlékezése Ligeti György zeneszerzőről
Eredeti tehetség volt, aki egész életében az újat kereste. Ligeti György több mint négy évtizeden át az egyetemes kortárs zeneművészet meghatározó képviselőjeként alkotott. Munkássága világhírűvé tette, nemzetközi díjait megszámlálni sem lehet, a hazai koncerttermekben sokáig mégis méltatlanul hallgatásra volt ítélve. Művészete a kolozsvári konzervatóriumtól a budapesti Zeneakadémián át egészen a Svéd Királyi Zeneakadémiáig ívelt, személyes sorsa az emberi tartás és kitartás iskolapéldája.
Ő maga úgy tartotta, egyetlen zenei irányzathoz sem tartozik. Mindegyiket jól ismerte, de az alkotói autonómiát, az eredetiséget mindennél többre becsülte. Csakúgy, mint a tökéletes mesterségbeli tudást.
Személyesen ismerte a 20. század második felének összes nagy zeneszerzőjét. Művész volt, tanár, egy teljes generáció mentora.
Búcsúzom Ligeti György Kossuth-díjas magyar zeneszerzőtől.
Dr. Hiller István
Oktatási és kulturális miniszter
Fischer Iván szerint a kortárs zene egyik legnagyobbja volt
(MTI) - Ligeti Györggyel a Bartók utáni zeneszerző-nemzedék legjelentősebb tagját vesztettük el - kommentálta a művész halálhírét Fischer Iván Kossuth-díjas karnagy, a Budapesti Fesztiválzenekar vezetője hétfőn az MTI-nek.
Az alkotót - aki évtizedek óta Ausztriában élt - a világ nem csupán ma élő nagy magyar zeneszerzőnek tartotta, hanem a világ élvonalába sorolta - hangoztatta a karmester.
"Ligeti György avantgárd, kifejezetten modern zeneszerző volt, aki a zene nyelvének megújításáért talán mindenkinél többet tett a 20. század második felében" - tette hozzá.
Emlékeztetett arra, az elhunyt komponista műveit világszerte folyamatosan játsszák, s arra is, hogy a művészt szoros szálak fűzték a magyar zenei élethez.
A zeneszerző németországi kiadója hétfőn jelentette be, hogy nyolcvanhárom éves korában Bécsben elhunyt Ligeti György zeneszerző.
Látogatóban Ligeti György betegágyánál
(MTI) - Ligeti Györggyel hétfőn bekövetkezett halála előtt Rácz Zoltán zeneművész, a Kossuth-díjas Amadinda Ütőegyüttes vezetője találkozott utolsóként a magyar zenésztársadalom tagjai közül.
Rácz Zoltán az MTI-nek elmondta, hogy nyolc nappal ezelőtt még meglátogatta a zeneszerzőt bécsi betegágyánál, s kezét a kezébe fogva és beszámolt neki az Homage á Ligeti címmel május 27-én Budapesten tartott koncertről, amelyet a zeneszerző 83-ik születésnapjának előestéjén tartott az Amadinda és az UMZE kamarazenekar a Művészetek Palotájában.
Rácz Zoltán az MTI-nek azt is elmondta, hogy Ligeti evilági kommunikációja megváltozott, az utóbbi hetekben már alig-alig beszélt, de ez nem jelentette azt, hogy ne lett volna kapcsolata a külvilággal. Büszke ember volt, aki méltósággal viselte betegségét.
Kertész Imre Nobel-díjas író Berlinből néhány hete Bécsbe utazott meglátogatni barátját, de Ligeti akkor már nem szólt hozzá. Utána Kertész a barátoknak csak annyit mondott, hogy Ligeti "él és nem él".
Rácz Zoltán szégyenletesnek nevezte, hogy Ligeti Györgyöt halála bejelentésekor osztrák zeneszerzőnek titulálta az MTI, és ennek nyomán a magyar sajtó.
Az Amadinda együttes vezetője ezzel összegfüggésben fölidézte, hogy 2000. szeptemberében egy éjszakai budapesti sétájukon Ligeti föltette a kérdést: "Miért is élek én Hamburgban?" majd angolul folytatta: "boring city", vagyis unalmas város. Arról is beszélt, hogy magyarul álmodik és számol.
Rácz Zoltán helyreigazította azt a közlést is, hogy Stanley Kubrick amerikai rendező 2001 Űrodüsszeia című filmjének Ligeti szerezte volna a zenéjét. Valójában az történt, hogy Ligeti több művéből Kubrick se szó, se beszéd beemelt a filmbe, és erről még csak nem is értesítette Ligeti Györgyöt.
A világhírű zeneszerző 2001. márciusában járt utoljára Budapesten, amikor részt vett a Kurtág György 75. születésnapjára rendezett ünnepi koncerten a Zeneakadémián.
Rácz másfél évvel ezelőtt, 2004. október 23-án betegágyánál kereste föl Ligetit, aki kinyilvánította, hogy csatlakozik az Új Magyar Zenei Egyesülethez, amelyet Rácz Zoltán 17 zenésztársával együtt 2004-ben hozott létre Bartók Béla és Kodály Zoltán nyomán, akik 1911-ben alapították meg az UMZE-t.
Rácz és Ligeti ismeretsége a 90-es években kezdődött. Ligeti érdeklődéssel fordult az Amadinda Ütőegyüttes munkássága felé, és 2000-ben az Amadindának és Károlyi Katalin énekművésznek komponálta a Síppal, dobbal, nádi hegedűvel című művét, amely élete utolsó befejezett alkotása, és 1956 óta az egyetlen, amelyet magyar zenészeknek ajánlott.
"Az együttes csodálatos ajándéknak tartja, hogy Ligeti, akit a XX. század második felének legnagyobb zeneszerzőjeként tartanak számon, megtisztelte az Amadindát munkájával, érdeklődésével, barátságával" - tette hozzá Rácz Zoltán.
"Ligeti György nyitott, sziporkázó szellemű, nagyműveltségű, érdeklődő ember volt sajátos stílussal. Pontosan tudta, mi a fontos számára, sok időt fordított a barátaira" - mondta a muzsikus. Hozzátette: vele is hosszú telefonbeszélgetéseket folytatott, viszont ha nem érdekelte a téma, egyszerűen félbeszakította a diskurzust és másról kezdett beszélni.
Rácz Zoltán azt mondta: Bartók Béla és Ligeti György, a magyar zenetörténet két óriása, aki kitörölhetetlen nyomot hagyott a zenetörténetében. Hangsúlyozta, hogy fontos feladatának tartja a Ligeti-életmű ápolását, és az által vezetett UMZE kamaraegyüttessel mindent el fog követni, hogy az életmű széles körben ismertté váljon Magyarországon.
Ligeti György tanítványa volt a Zeneakadémián az 1950-es években Lázár Irén ének-zenetanárnő, Rácz Zoltán édesanyja, aki az MTI-nek elmondta, hogy összhangzattant hallgatott Ligetinél. Úgy emlékezett rá, hogy rendkívül szigorú ember volt, sokat követelt a növendékeitől, de ő is minden segítséget megadott nekik. "Szerették, de tartottak is tőle maximalizmusa miatt" - tette hozzá az egykori Ligeti-tanítvány.
A Le Monde Ligeti Györgyről
(MTI) - Lemez- és könyvajánlókkal ellátott egész oldalas írásban emlékezett Ligeti György magyar zeneszerzőre a Le Monde című francia napilap szerdai számában.
A tekintélyes párizsi újság szerint a zenei világ egyik legnagyszerűbb képviselőjét veszítette el: az egyik legszabadabban kreatív és sajátos alkotót, akinek valamennyi darabja megfelel az életmű magas színvonalának. Ennek köszönhető, hogy Ligetit a legkisebb megalkuvások nélkül ugyanúgy csodálták az avantgarde támogatói, mint "az 1950-től kezdődő zenei kaland" visszafogottabb megfigyelői.
Renaud Machart és Marie-Aude Roux írásában úgy véli, hogy Ligeti portréja legjobban a "technikai, játékos, virtuóz, rejtélyes, változó, radikális és nyitott" Zongoraetűdök című ciklusából bontakozik ki, amely szerintük a XX. századi zongorairodalom legsikerültebb alkotása.
"Ligeti az emberi játékhoz alkalmazta a hihetetlen ritmikai szuperpozíciókat és olyan alkotási rendszert fejlesztett ki, amelynek technikai - szinte szadista - nehézségei - növelik az előadói és hallgatói élvezetet" - vélik a cikkírók a Zongoraetűdök hosszú elemzésében.
A Le Monde részletesen ismertette Ligeti erdélyi fiatalkorának hányattatásait zsidó származása miatt: apja és bátyja koncentrációs táborban halt meg, ő pedig a magyar hadsereg munkaszolgálatából megszökve Budapesten telepedett le. A Zeneakadémián a közép-európai népzenét tanulmányozta, és Bartók örökösévé vált. Ekkor kezdett érdeklődni a "ritmus, dallam és harmónia nélküli statikus zene, a pontos körvonalak nélküli hangfelhő iránt, amely a korban érvényes szocialista realizmustól nagyon távol állt".
A francia lap ezután részletesen bemutatja Ligeti Magyarországról való 1956-os távozása után írt legnagyobb műveit, amelyek "hallgathatók ösztönösen vagy elmélyülten, hiszen Ligeti zenéje alkalmas vizuális képi illusztrációra - ami mindennek a csúcsa egy olyan zeneszerzőtől, aki soha nem volt hajlandó filmzenét írni -, de ugyanúgy a megfejhetetlen absztrakcióra is. Művészete folyamatosan átalakul, hol nyugtalanító labirintus, hol pedig Ali Baba kincsekkel teli barlangja. Ezt a kiváltságot a XX. század második fele nyugati zenéjének csak néhány ritka kiválasztottja mondhatja magáénak".
A Le Monde hasábjain külön megemlékezett Ligeti Györgyről Pierre-Laurent Aimard. A francia zongoraművész nyolc évig dolgozott Ligetivel a Zongoraetűdöknek a Sonynál megjelent felvételén. Elmondása szerint barátságuk ellenére a magyar zeneszerző számára mindig a művészi kapcsolat számított elsősorban, s művészi meggyőződéséből soha semmit nem engedett politikai vagy intézményi kompromisszumok miatt, amelyeket mélyen megvetett.
"Nagyvonalú és erős karakterű ember volt, végletes éleslátással kezelte saját munkáját, rohamokban jelentkező keserűsége és reménytelensége mellett imádta az életet: az abszurd és a fekete humor iránti érzéke ellenére a század egyik legtragikusabb figurája volt. Alkotása az általa megismert két nagy diktatúrára vezethető vissza: a nácizmusra és a kommunizmusra. Erről tanúskodik életművének expresszív dimenziója és az, ahogy ebbe magyar gyökereit beépítette. Ligeti legnagyobb alkotói példaképe a francia Pierre Boulez zeneszerző és karmester volt" - írta a francia zongoraművész.
Brit lapok
(MTI) - Ligeti Györgyöt a XX. század egyik legnagyobb zeneszerzőjének nevezte a The Guardian című brit lap online kiadásában kedden.
"Bár néha Bartók szellemi örököseként dicsérték, Ligeti munkássága a román népzenétől az elektronikus muzsikáig magában foglalt mindent. Hírnevet - műveinek a 2001 Űrodüsszeia című Kubrick-film zenéjében való szereplése mellett - az általa mikropolifóniának nevezett technika alkalmazása hozott számára: olyan zenei színekből és textúrákból készült kollázsok ezek, amelyek elég gazdagok ahhoz, hogy leolvasszák a dallam, a harmónia és a ritmus között húzódó határokat" - írta a lap. A cikk ismertette a zeneszerző életét, emlékeztetett arra, hogy zenéje az idők folyamán mind szatirikusabbá és eklektikusabbá vált, és idézte Wolfgang Schüssel osztrák kancellárt, aki hétfőn "a XX. század zenei világában a legnagyobb osztráknak" nevezte az elhunytat.
A The Times című londoni lap szerint "Ligeti György zenei anyanyelve folyamatosan változott. 1956 előtt Bartók és a balkáni népzene dallamossága volt rá befolyással. Pierre Boulezzel való 1957-es találkozása után az elektronikus zenével flörtölt. Azután következett (sok egyéb mellett) a mikropolifónia és a +mechanikus+ zene. Kellő időben azonban újra felfedezte a dallamosság értékét, és lenyűgözte őt a Délkelet-Ázsia és a Közép-Afrikai Köztársaságban élő Banda-Linda törzs zenéje.
Afféle szarka volt, itt is, ott is elcsent ezt azt, mint maga is mondta. És voltak, akik mély csodálattal +őrültnek+ nevezték. De őrületében volt rendszer: továbblépett, amint érzékelte, hogy egy bizonyos véna kifáradt: tudta, mit tud használni, és mit nem, zenéjének rétegződése folyamatos volt, akárcsak színháziassága. Tudta, hogy a legjobb élmény, amit a színház nyújthat, ha a néző könny és kacagás között van. Szerette az abszurdot, született kívülálló volt, szellemes, önkritikus. Egészen különleges ember volt, egyszerre lehetetlen és igen szeretetre méltó" - állapította meg végül a lap online kiadásában megjelent cikk, amely részletesen ismertette Ligeti György életútját és munkásságát.
A The Telegraph című lap (tévesen) osztrák zeneszerzőként mutatja be Ligeti Györgyöt, aki "szinte minden más avantgárd szerzőnél többet tett azért, hogy befogadhatóvá tegye zenéjét és szellemességet, és humort vitt a modernista technikák és stílusok kutatásába. Akárcsak Sztravinszkij, képes volt magává tenni mindenféle kölcsönzött zenét, és mégis teljes mértékben önmaga lenni. A +Ligeti-hangzás+ hatékonyságát és annak alkalmasságát a harmónia titokzatos hálóinak érzékeltetésére Stanley Kubrick vitte a világ elé, amikor felhasználta Ligeti műveit a 2001 Űrodüsszeia című filmjéhez".
A lap idézte Ligetit, aki kijelentette: "Nem hiszek az olyan kísérletben, amely a régi kritériumok elvetését jelenti, abban, hogy az ürüléket az asztalra lehet rakni, le lehet fújni arannyal és művészetnek lehet nevezni. Amikor az avantgárdhoz tartoztam, az azért volt, mert a modern művészetet tiltotta a náci és a kommunista éra. Zeném reakció volt minderre. Tiltakozás volt, de valamikor untatni kezdett." "Szembenállt az avantgárddal, mert az a burzsoáellenes ideológiához kötődött. +Én is balról jöttem, és a szovjet rendszerben láttam, hogy az álságos... Elvesztettem az ideális társadalomba vetett hitemet. Candide sorainak - műveljük kertjeinket - szerényebb értelmezéséhez jutottam el. Tedd azt, amit a legjobban tudsz, műveld meg a saját kicsi földedet, de ne számíts arra, hogy megváltoztatod a világot.+" - idézte a szerzőt a hosszú cikk.
Orosz lap is búcsúztatja Ligeti Györgyöt
(MTI) - Ligeti György számára "szűknek bizonyultak a címkékkel, stílusokkal, iskolákkal, sőt magával az idővel jelölt határok" - írta a 83 éves korában elhunyt magyar származású zeneszerzőről a Kommerszant című orosz lap szerdai nekrológjában.
"Mintha börtönben lennék. Az egyik fal az avantgárd, a másik a múlt. Meg akarok szökni" - idézte magát Ligetit a Kommerszant kulturális rovatában, ismertetve a zeneszerző életútját és művészete radikális váltásait.
Amerikai lapok
(MTI) - "Ligeti zenei gyökerei magyarok voltak: túlélte a holokausztot és az 1956-os menekülést Budapestről, de gyűlölte a szentimentalizmus bármely formáját, Magyarországhoz fűződő tragikus kapcsolatát pedig többnyire szürreális érzékenységével, no meg a bizarr és felejthetetlen hangzásokhoz és zenei struktúrákhoz való hallásával érzékeltette" - írta Ligeti Györgyre emlékezve a Los Angeles Times című amerikai lap.
Ligeti minden művében "lenyűgöző formai érzékről és átható, váratlan ritmusokhoz való ösztönről tett tanúbizonyságot, beskatulyázni lehetetlen volt: egyaránt magába szívta a neoklasszicizmus, a minimalizmus, vagy éppen az afrikai zene szabályait, ám féltékenyen őrizte saját művészi szabadságát, és nem tett magáévá dogmákat" - írta a lap. A hosszú cikk részletesen felidézte Ligeti életét és munkásságát, no meg azt, hogy nem volt könnyű dolgozni vele, s végül Esa-Pekka Salonent (a Los Angeles-i Filhamonikusok vezető karnagyát) idézve, a Los Angeles Times megállapította: "A legkozmopolitább zeneszerző volt, de paradox módon igen szigorúan ragaszkodott gyökereihez és anyanyelvéhez, s különösen a humora nagyon magyar volt".
A The New York Times Ligeti életútját és munkásságát ismertetve kiemelte, hogy a világhírt Stanley Kubrick Űrodüsszeia 2001 című filmje hozta meg számára: a filmhez felhasznált szerzeményei a hold kietlenségét és egy titokzatos monolit felfedezését voltak hivatottak érzékeltetni, s bár a művekből nem lett sláger, világszerte felkeltették a figyelmet a zeneszerző iránt. "A kényes, kifinomult ízlésű, önkritikus Ligeti sokat követelt környezetétől, de ha rokonszenvet érzett, nyitott, melegszívű és nagyvonalú tudott lenni. Tisztában volt értékével, de nem épített belőle falat maga és az élet közé, és nem hagyta, hogy tompítsa kíváncsiságát" - írta a lap. Végül rámutatott: "Legutóbbi szerzeményei ... nem emlékeztetnek az Űrodüsszeia 2001 című film zenéjére, de nem állnak távol a fiatal korában, Magyarországon komponált zenéitől: a korábbinál sokkal kifinomultabb stílusban, de visszatérőben volt ahhoz, ami mindig is érdekelte, a közép-európai népzenéhez".
A The Washington Post című lap szintén részletesen ismertette kedden Ligeti György életútját és jelentőségét a zenetörténet számára, majd rámutatott: "Ligeti félénk, kecses ember volt, és a professzori szórakozottság levegője lengte körül. Alakja a világ zenei közösségében az évek múltával exponenciálisan nőtt, amíg végül a világ egyik nagy zeneszerzőjének tekintették. Enzo Restagno olasz zenetudós összegezte a kritika Ligetivel szembeni kezdeti ellenállását: +Füleikben Ligeti zenéjének hibája volt, hogy az emberek szerették, és azoknak az éveknek néhány önbüntető esztétikát valló hangadója szerint helyesebb volt nem bízni a szépségben és az élvezetességben. Ligeti oda se figyelt, olyan projekteken dolgozott, amelyek túl érdekesek voltak+".
Végül több lap emlékeztetett Ligeti György méltatása kapcsán arra is, hogy ő szerezte Stanley Kubrick Tágra zárt szemek című, utolsó filmjének zenéjét is.
Német lapok Ligeti haláláról
(MTI) - A magyar származású Ligeti György halála nagy veszteség Európa művészeti életében - állapította meg keddi méltatásában a Die Welt című német lap, amely "a világosság konstruktőrének" nevezte a Bécsben, 83 éves korában elhunyt zeneszerzőt.
"Ligeti halála meglehetősen példa nélkül álló alkotói életet zár le, egy olyan életet, amely mindig új művészi célok felé fordult, s nem csak a zenetudományban vívta a lehető legnagyobb tiszteletet, hanem, s ami egyáltalán nem magától értetődő, a zenekedvelők körében is. Ligeti fáradhatatlanul a modern zene vezető figurájává kűzdötte fel magát, s az utolsó napig az is maradt" - írta a berlini lap.
A Süddeutsche Zeitung című müncheni újság szerint Ligeti a nagyközönség előtt úgy vált ismertté, hogy valaki más felhasználta a zenéjét: Stanley Kubrick amerikai rendező 1968-ban készült 2001: Űrodüsszeia című filmjében az Imígyen szóla Zarathustra (Richard Strauss szimfonikus költeménye) és a Kék Duna keringő mellett felhasználta Ligeti talán legnagyobb hatású klasszikus művét, az 1961-ben, Donaueschingenben bemutatott Atmoszférák című zenekari darabot. Az Atmoszférák az egyetlen avantgárd kompozíció, amely a klasszikus zenétől igen-igen messze álló hallgatót is azonnal lenyűgözi. Az Atmoszférák Ligetit a zeneszerzők céhének egyedi jelenségévé avatta - írta A varázsló utolsó hallgatása című cikkében a német lap.
A cikk azt is megjegyezte: "Az elmúlt ötven év komponistái között talán nincs még egy, aki nem csak mint zenész, hanem mint szónok is képes volt magával ragadni a publikumot. Tudott azonban hallgatni is: 1961-ben tartotta híres előadását A zene jövője címmel, illetve nem tartott előadást, mert egy árva szót sem szólt. Skandalum."
Francia napilapok
(MTI) - Az Ausztriában elhunyt Ligeti György zeneszerzőre emlékeztek kedden a francia napilapok.
A Le Figaro szerint Ligeti Györggyel a XX. század második felének egyik legnagyobb zenei alakja hunyt el, aki minden erdélyi magyarhoz hasonlóan sokáig Magyarország és Románia között vergődött.
Zenei pályafutásának részletes ismertetése mellett a lap kiemeli: a zenei tanulmányait a budapesti Zeneakadémián folytató Ligetit mindig is a legmodernebb zeneszerzők izgatták. Magyarországon Debussyt, Sztravinszkijt és Bartókot hallgatott, majd 1956-os emigrálását követően Németországban fedezte fel Schönberget és Webernt. Minden folklorisztikus kísértést meghaladva Kölnben vált teljesen nyugati zeneszerzővé, s remekművei a hatvanas évektől a kortárs zene igazi klasszikus alkotásainak számítanak. Művészetének ereje a besorolhatatlanságában rejlik - írta a Le Figaro.
A Ligeti elhallgatott című egyoldalas írásában a Libération című napilap hangsúlyozza: Ligeti folyamatosan megújította zenei nyelvét. Halála előtt az "erdélyi sas" világhírű egyetlen operája, a Le Grand Macabre (Nagy Haláltánc) után második operáján dolgozott, amely Lewis Caroll Alice Csodaországban című meséjének feldolgozása lett volna.
Az újság hosszan emlékezik Ligeti erdélyi zsidó gyermekkorára, majd budapesti fiatalkorára. Kölnben fejlesztette ki a kezdet és vég nélküli statikus zenéről vallott koncepcióját: a zene egy olyan állandó metamorfózisban lévő perpetuum mobile, amelyben a hangok és a harmóniák összeolvadnak. Az ebben a korszakban született művei (Atmoszférák, Requiem és Lex aeterna) Stanley Kubrick 2001 - Űrodüsszeia című filmjében is hallhatóak.
Ligeti számára saját szavai szerint a zene olyan, űrből jövő valami volt, amely mindig létezett és mindig létezni fog, és amelyből mi csak egy kis töredéket hallhatunk - írta a La Libération című lap.
