A johannesburgi születésű muzsikus tizenévesen már rendszeresen koncertezett, húsz éves volt, amikor helyi muzsikát jazzel ötvöző Manhattan Brothers zenekarába került. Hamarosan saját, női énekegyüttest alapított, a Skylarks révén rengeteg előadó hívta meg, Európa és Amerika is megismerte hangját, 1959-ben pedig ő lett az első dél-afrikai zenész, aki Grammy-díjat nyert. Az apartheid elleni kiállása miatt '60-ban el kellett hagynia hazáját, Amerikában, Belgiumban, és Afrika más országaiban élt harminc éven át, eközben olyanokkal zenélt, mint Harry Belafonte, Paul Simon, Nina Simone, Hugh Masekela és Dizzy Gillespie. Nem csak előadóként, hanem szerzőként is ismerték, Pata Pata című dala világsláger lett. Nelson Mandelának végül 1990-ben sikerült meggyőznie, hogy hazatérjen, azóta is folyamatosan koncertezett. Utolsó fellépésén, november 9-én egy Nápoly melletti kisvárosban állt színpadra a rasszizmus és a maffia elleni küzdelmet támogató koncerten, a Pata Pata című dala után esett össze, az orvosok pedig már nem tudták megmenteni.
