Néray Katalin 1964-ben az ELTE-n művészettörténet-magyar szakon végzett, majd 1964 és 1980 között a Kulturális Kapcsolatok Intézetetében a Propaganda Osztályon dolgozott, ahol kiállítási ügyekkel foglalkozott. 1980 és 1982 között a Művelődési Minisztérium Nemzetközi Propaganda és Sajtó Főosztályán, 1982 és 1984 között a Műcsarnokban, a Nemzetközi Kiállítási Osztályon dolgozott. 1984 és 1992 között a Műcsarnok igazgatója volt, 1992-től pedig a Ludwig Múzeum - Kortárs Művészeti Múzeum igazgatója. 1990-től 1999-ig az AICA Magyar Nemzeti Bizottságának elnöke. Tagja volt az ICOM-nak, a CIMAM-nak, a stuttgarti Akademie Schloß Solitude és a C3 Kulturális és Kommunikációs Központ Alapítvány kuratóriumának, valamint az MTA Művészettörténeti Bizottságának.
Több száz kiállítást rendezett itthon és külföldön. A Velencei Biennále Magyar Pavilonjának kurátora: 1986, 1988, 1990, 1997. 1996-ban a Sao Paulo-i Biennále Universalis című kiállításának kelet-európai kurátora, a rotterdami Manifesta 1 főkurátora. Részt vett az ELTE Tanárképző Főiskolai Kar Múzeumpedagógiai képzésében. Rendszeresen publikált magyar és külföldi lapokban, katalógusokban.
Számos kitüntetésben részesült: 1987-ben Munkácsy-díjat kapott, 1998-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét vehette át, 1999-ben pedig a Lengyel Kulturális Miniszter kitüntetését, a Martyn Klára-díjat vehette át, 2005-ben pedig Széchenyi-díjat kapott.
