Oscar Peterson nem csak a zongoristáknak mutatott irányt, afroamerikai előadóként és kanadai művészként is rendkívüli megbecsülés illette. Montrealban született 1925-ben, trombitálni és zongorázni kezdett, majd miután hét évesen meg kellett küzdenie a tuberkolózissal, a zongoránál maradt. Édesapja amatőr muzsikus volt, a fiatal Oscarnak a jazz természetes közeg volt, mégis fordulópontot jelentett számára, amikor 10 évesen meghallotta Art Tatum egyik szerzeményét: ezután egészen belevetette magát a játékba, napi 12 órát gyakorolt. Tanárai révén a klasszikus zenei alapokat is elsajátította, először Louis Hooper irányítása alatt, majd a gyulai születésű Paul de Marky zongoraművész lett a mestere. De Marky a Liszt növedék Thomán Istvántól tanult a Zeneakadémián, majd amikor Kanadába költözött, Montrealban adta tovább a budapesti hagyományokat. Liszt, Chopin és Debussy révén gyors, könnyed játékra, a melodikus stílusra és gazdag akkordvilágra tanította Petersont, akinek tehetsége hamar kibontakozott. 14 évesen megnyerte a kanadai rádió országos zongoraversenyét, sőt, ettől kezdve montreali és országos rádióállomások rendszeresen közvetítették játékát.
A '40-es években már szólistaként lett ismert, ekkor készítette első lemezfelvételeit, így a határ túloldaláról is kezdtek felfigyelni rá. 1949-ben aztán egy impresszárió át is jött érte, még ebben az évben, 24 évesen a Carnegie Hallban mutatkozott be az amerikai közönségnek. Elsöprő sikerének köszönhetően további felkéréseket kapott az Egyesült Államokban, '50-ben vette fel első lemezét a Verve kiadónál, majd Ray Brown bőgős társaságában triót kezdett, a zenésztársak között olyan előadók váltották egymást, mint Charlie Smith és Ed Thigpen dobosok, vagy Herb Ellis és Barney Kessel gitárosok. Triójával és szólóban is számtalan fellépése volt, a jazz legkiválóbb előadóival játszott együtt, Coleman Hawkins, Ella Fitzgerald, Louis Armstrong, Stéphane Grapelli, Anita O'Day, Count Basie, Dizzy Gillespie, Stan Getz, Ben Webster, Milt Jackson, Joe Pass, Clark Terry és Charlie Parker csak néhány név közülük.
Oktatóként is jelentős szerepet vállalt, 1960-ban alapította meg Torontóban a jazz zenészeket segítő Advanced School of Contemporary Music iskolát, de más egyetemeken és főiskolákon is rendszeresen tartott kurzust. Elismerései között van a Juno és a Grammy életmű-díj, a Glenn Gould és az UNESCO-díj, Torontóban pedig egy teret neveztek e róla. 1993-ban agyvérzést szenvedett, és bal kezére lebénult, de eztán is rendszeresen koncertezett, így is utolérhetetlen előadó maradt.
